Dr. Forró Edit a hobbikertész tanfolyam keretében tartott ismeretterjesztő előadása nyomán

A komposzt szó latin eredetű, compositus, jelentése: összetett, utalva a komposzt sokféle kiindulási anyagára, a komposzt humuszanyagainak változatos összetételére. A megfelelő minőséget biztosító sokféleséget leginkább a házikerti komposzt biztosítja. A komposztálás a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait és termékenységét javító eljárás, amelynek során humuszt állítunk elő. A komposztálás irányított humuszgyártás gyorsított körülmények között.

A kultúrtalajok

A legtöbb kultúrtalaj a befolyásolt természetes termékenységű talajok csoportjába tartozik. A kultúrtalajokra a lebomlási folyamatok, az ásványosodás (szerves anyagokból szervetlen anyag képződés) jellemző, míg természetes körülmények között a bomlás és megkötődés egyensúlyban van. A kultúrtalajokból ugyanis eltávolítjuk a növényi maradványokat, a talajműveléssel pedig a talajban zajló folyamatokat az oxidáció, lebomlás irányába toljuk el. A kultúrtalajok ásványosodásának eredményeképpen felszabaduló (kis molekulájú) anyagok egy részét a növények felveszik, más részük azonban eltávozik a talajvízzel. Pedig ezekre az anyagokra folyamatosan szükség van a termesztett növények optimális tápanyagellátásának biztosításához. A műtrágyázás elterjedése időszakának hőskorában a szakemberek azt gondolták, hogy a növények megfelelő tápanyag ellátásához elég, ha a műtrágyával bevitt tápanyagokat visszapótolják. A gyakorlat azonban erre rácáfolt. A kultúrtalajok a műtrágyázás ellenére leromlottak. Ekkor terjedt el az a tapasztalatokon alapuló új szemlélet, hogy a talajban a szerves anyagot is vissza kell pótolni.

Szerves anyag visszapótlás

Ha a szerves anyag visszapótlása a nyers növényi maradványokra korlátozódna, a talajművelést, a vetés sikerét nehezítené. Más a helyzet a szerves trágyázással, amely a szerkezet javításon túl még növeli is a talaj humusztartalmát, és ezen keresztül a talaj termékenységét. Kiváló hatású például az érett szarvasmarha-, ló-, vagy istállótrágya. Ugyanilyen hatásos az érett házikerti komposzt is, a konyhai és kerti hulladékok hasznosításakor. Változatos összetétele segítségével a benne zajló folyamatok megközelíti a természetes folyamatokat, minél szélesebb skálája fordul elő a szerves hulladékoknak, annál hatékonyabban. A szerves hulladékon kívül szükség van némi agyagra is, ez lassítja a humusz talajlakó mikroszervezetek által történt gyors lebontását. Az agyag-humusz komplexek, hazai körülmények között, jellemzően kálcium-humátok (humátok lásd következő bekezdés). A szerves anyagok bomlását lassítják, időben eltolják, ezáltal hosszan biztosítják a növények tápanyag ellátását. Ezek a komplex vegyületek nagy molekulájúak, javítják a talaj szerkezetét is. A megfelelő morzsás szerkezet kialakulását segítik a talajban élő ásó, talajlazító állatok.

Korhadás – humusz képzés

A talaj legfőbb tulajdonsága a termékenysége, vagyis az a képessége, hogy a kellő időben képes a növényeket vízzel és tápanyaggal, illetve levegővel ellátni, azaz a növények számára optimális feltételeket teremteni. A termékeny talaj az emberiség több évezredes történelme tapasztalatainak alapján a jó és bő termés záloga. Tapasztalati tény, hogy a Nílus fekete áradása után bőséges időszak következett Egyiptomban. A sötét szín a termékeny talaj velejárója. Ezt már az ókorban tudták. A rómaiak a sötét, termékeny földet nevezték humus-nak.

A talaj és a humusz szavak egymástól elválaszthatatlanok a kertészkedők szótárában. A talajok termékenységénék legfőbb kifejezője a humusztartalom. Amikor a kerttulajdonos komposztot használ, mesterségesen próbálja pótolni a talaj humusztartalmát, amely egyébként folyamatosan csökkenne kertje talajában.

A humuszképződés a természetes talajokra (nem kultúrtalajok) is jellemző. A humusz keletkezésének első lépése paradox

A Duna-völgy jellegzetes talajképződménye a mészlepedékes csernozjom. Elnevezését a szelvényükben általában 30-70 cm között jelentkező mészlepedékről kapta, mely a szerkezeti elemeket, vagyis a talajmorzsákat vékony, penészhez hasonló hártya alakjában vonja be.
Forrás: http://www.uni-miskolc.hu

módon éppen a lebomlás. Az aerob baktériumok által termelt és az elhalásuk után képződő huminsavak a talajoldat kalciumionjaival humátokat képeznek. A környezeti adottságok, környezeti hatások különböző talajképződési folyamatokhoz vezetnek. A különböző típusú talajokra eltérő humuszréteg vastagság és összetétel jellemző. A legjobb minőségű talajok a csernozjom talajok (magyar fordításban fekete föld). ezek rendelkeznek a legvastagabb és legjobb minőségű humuszréteggel.  A humuszosodási folyamat a talaj mélyebben fekvő része felé fokozatosan csökken, tehát a csernozjom talajokban a humusztartalom a mélységgel együtt fokozatosan csökken.

A mesterséges humusz készítés, azaz komposztálás során, a megfelelő technológia betartásakor, először oxigént igénylő korhadási folyamatok (oxidáció) zajlanak, ennek eredményeképpen széndioxid, szervetlen anyagok keletkeznek, miközben hő szabadul fel. Ezt követi a humuszosodási folyamat, amikor a talajlakó mikroszervezetek tevékenységének eredményeképpen nagy molekulájú humátok keletkeznek. A ma is elfogadott klasszikus felosztás szerint a humusz egymáshoz hasonló, különböző hosszúságú molekulacsoportokból áll: fulvosavak (kis molekulatömegű, sav jellegű vegyületek.), huminsavak (nagyobb molekulatömegű, polimerizált sav jellegű vegyületek), huminanyagok (oldhatatlan polimerek).

A humusz agrokémiai szerepe

A humuszanyagok agrokémiai funkciói közül ki kell emelni fizikai hatását. Sötét színük előnyösen befolyásolja a talaj hőgazdálkodását (melegedés, lassú hűlés). Nagy a vízmegkötő képessége, ezért pozitívan befolyásolják a talaj vízmegtartó képességét. A kalciummal kötődve (koagulálva) a növények számára megfelelő talajszerkezet kialakítását segítik (morzsalékos).

A talaj humusztartalma közvetlen és közvetett tápanyagforrás. Pl. a talaj nitrogén tartalmának 98%-a a humuszanyagokhoz kötődik. A humuszanyagokon megkötött tápanyagok (nitrogén, foszfor, kalcium, magnézium stb) egy része a körülményektől függően vagy leválik vagy megkötődik. Így nem csak hozzáférhetővé teszi a tápanyagot, hanem tárolni is képes azt. Más esetben a kötődés olyan erős, hogy a tápanyag a növény számára már csak nehezen hozzáférhető.

A humuszanyagok fontos tulajdonsága, hogy növeli a talaj biológiai aktivitását, serkentőleg hat a talajéletre. További jótékony hatása, hogy megköti a növényvédő szereket, toxikus anyagokat.

Barna, száraz-; zöld nedves anyagok

A komposzt minősége függ a komposztkészítésekor használt barna, száraz, és zöld, nedves anyagok megfelelő arányától. A barna, száraz anyagok (ágnyesedék, fakéreg) adják a komposzt struktúráját, lazítják a komposzthalmot. Jellemzőjük a komplex humátok kialakulásához elengedhetetlen magas széntartalom. Nehezen bomlanak. A nitrogénben gazdag, magas víztartalmú, zöld anyagok nitrogénben gazdagok. A nitrogén a humuszképzés során táplálja a kémiai átalakítást végző mikroszervezeteket. Gyorsan bomlanak.

Rothadás

Nem megfelelő komposztkezeléskor (nem megfelelő arányú, nem megfelelően forgatott, befülledt hulladék) a hulladék anyagok korhadása helyett rothadás történik. Ekkor nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű oxigén, ezért széntartalmú szerves savak keletkeznek, végső soron a szénből metán, a nitrogénből ammónia keletkezik. Az így képződött biogázok a komposztálás folyamán nem hasznosulnak, az életfolyamataik fenntartásához oxigént és nitrogént igénylő mikroszervezetek elhalnak, megszűnik a humuszképződés.

A gyakorlati komposztálásról itt olvashatsz!

• Mi az a szalmakert? A szalmakertben az ágyásokat szalmabálából építjük.
• A szalmabála ágyásban csak zöldséget nevelhetünk? Nem, a szalmabála ágyásban kerülhet virág, termény, gyógy- és fűszernövény is.
• Hogy ültethetünk a szalmaágyásokba? Ültethetünk a bálába és a bálára is.
• Hogyan biztosítjuk a megfelelő tápanyagellátást? Használjunk komposztot, jó minőségű kertiföldet.
• Miből készül a szalma? A szalma készülhet bármilyen kalászosból, zabból, búzából, árpából stb.
• Mitől nem esik szét a bála? A szalmabálát szorosan össze kell fogni lebomló kötöző anyaggal.

Ez csak néhány kérdés, ami felmerülhet bennünk első információk hallatán.

A szalmaágyás előnyei

Ha nem áll talaj a rendelkezésünkre, ha valamilyen oknál fogva nem lehet a talajt megmunkálni, ha kis területre akarjuk koncentrálni a növényeket, akkor próbálkozzunk ezzel a megoldással.

Nagyon nagy előnye a közeg tisztasága: kevés benne a kártevő, és gyommag. Miután jó hőszigetelő, és a szerves anyag bomlási folyamata hőfelszabadulással jár, kitolja a szezont, mert melegen tartja a növényeket.

Szalmabála ágyás lépésről lépésre

A bálák mennyisége, elrendezése függ a rendelkezésre álló helytől, a terület adottságaitól, mint benapozottság, öntözhetőség. Az elrendezés lehet egészen attraktív és feltűnést kerülő is.

Egy bála ajánlott mérete:  30 cm x 100 cm x 40 cm.

A szalmát a felhasználás előtt be kell öntözni, és legalább két hétig állni hagyni, hogy biokémiai folyamatok megfelelően beinduljanak. A szalma egyébként rögtön összeseik, ha frissen használjuk föl, mert a mikrobiológiai tevékenység megindulása miatt, a lebontó folyamatok, amelyet a bálába juttatott tápelemek is felgyorsítanak, hőt termelnek. A beültetett palántákat, elvetett magvakat pedig hősokk érheti. A bála frissességére nézvést igaz a mondás, hogy minél öregebb, annál jobb. A szalma „érési” folyamatait, szükség esetén beöntözéssel összekötött nitrogén műtrágyázással gyorsíthatjuk fel. A műveletet addig ismételhetjük, amíg a bála belsejében a hőmérséklet már nem ugrik meg, hanem állandó marad a bála belsejében, kb. 15-20 cm mélységben mérve.

Az öntözés kulcskérdés. A szalma vízáteresztő képessége magas. Az egyik legalkalmasabb módszer az öntözésre a csepegtető öntözés. A csöpögtető öntözés leg költségkímélőbb formája, ha levágjuk a Pet palack alját körben, és  a nyakrészen rajta hagyjuk a kupakot. Majd kilyukasztjuk a kupak körüli részeket egy vékony tűvel. Süllyesszük a palánták mellé a kupakkal lefelé. Töltsük fel vízzel. Így folyamatosan vízzel látjuk el a palánta. A vízbe adhatunk pl.  komposztteát, szerves tápoldatot.

A tápanyagellátás ugyanis szintén alapfeltétel a szalmabála ágyásokba való ültetés esetén. A szalmabálák szerves anyag tartalmát, és ezen keresztül tápértékét növelhetjük, ha talajt, szerves trágyát, komposztot adunk a szalmához.  Használható még haltáp, csontliszt, hogy csak néhány példát említsünk. A levéltrágyázás szintén jó megoldás a tápanyag utánpótláshoz.

A szalmaágyás nagy előnye, hogy csekély mértékű a gyomosodás veszélye. Ha mégis megjelenik egy-két gyom, azokat kézi erővel (kihúzás) eltávolíthatjuk. Szervestrágyázás alkalmazásakor nagyobb mértékű lehet a gyomosodás a komposzt használatához viszonyítva.

A kártevők elleni védekezés is egyszerűbb a szalmaágyásokban. Ennek fő oka a talajszintnél magasabb elhelyezkedés. Miután a szalmaágyás csak egy szezonban használható az áttelő formák nem maradnak a helyszínen. A helyesen kezelt komposztban pedig nincs fertőzési góc. Ha mégis fellépnek kártevők, ezek többsége szárnyas kártevő. Ezek ellen a hagyományos védekezési módok alkalmazhatók.

Aki szalmaágyást szeretne jövőre, ilyenkor szezon végén kell a bálákat lecserélni. A „használt” bálákat ilyenkor beáshatjuk a talajba, betehetjük a komposztba.  Az új bálákat most szerezzük be. Nem kell őket zárt helyen tárolni. Csak helyezzük el őket a kertben, közel a felhasználási helyükhöz. A csapadék, az időjárás nem árthat nekik. Ez is része a szalmabálák ültetéshez való előkészítésének. A tényleges előkészítő munkákat tavasszal, a kiültetés előtt kezdjük meg (beöntözés, N-trágyázás).

Forrás: Division of Agricultural Sciences and Natural Resources • Oklahoma State University pods.dasnr.okstate.edu
A fotók a “Learn to Grow a Straw Bale Garden” FB oldalról származnak.

Ágoston János

megismerhetjük hagymások őszi felszedésének fortélyait és összefüggéseit a virágzás idejével, a virághozammal, és a növény egészségi állapotával a következő szezonban.

Az őszi kerti munkálatok egyike az évelők és a nem télálló hagymás (A hagyma tulajdonképpen nagyra nőtt rügy.), gumós (A gumó erősen megvastagodott, gömbölyded, rövid szártagú szár.) és rizómás (A Rizóma más néven gyöktörzs a növények áttelelésére módosult részben raktározó szármódosulat.) növények felszedése is. Aki hagymás és évelő növényeket nevel, nagyon fontos tudnia, mikor kell azokat felszednie. A túl korai felszedés ugyanis csökkentheti a következő évi virágszámot, és előfordulhat, hogy a növény egyáltalán nem is fog virágozni. Súlyosabb esetben azonban a korai felszedés a növény pusztulásához vezet.

A legkényesebbek az évelő nyári – őszi virágzású hagymások. Természetes élőhelyükön egyes fajok rögtön az elvirágzást követően visszahúzódnak, a legtöbb hagymás életciklusa azonban csak a száraz időszak beköszöntével, vagy éppen az erőteljes lehűléssel fejeződik be. Kitartóképleteik, amíg csak tudnak, növekednek, hogy az elkészített tápanyagot raktározni tudják. Ezt a növekedést a rövidülő nappalok szintén serkentik.

Gladiolus oscar hagymaja

 Gumók, hagymagumók

Meglepő, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a szaporítóképletek október-november hónapokban hirtelen igen nagyotnőnek. Ebből következik, hogy minél később húzódnak vissza, illetve minél később szedjük fel őket, annál nagyobb méretű kitartóképletekhez juthatunk. A nagyobb méretű szaporítószervekből pedig hamarabb fejlődő, nagyobb és több virágra számíthatunk, gyorsabban szaporodnak, és a környezeti tényezőkkel és károsítókkal szemben általában nagyobb az ellenállóképességük is.

Dahlia variabilis hagymagumó

A minél későbbi felszedés előnyei után ismerkedjünk meg részletesebben a korai felszedés hátrányaival. A hagymagumóból kinövő új hajtás alapjából keletkezik az a hagymagumó, amit ősszel felszedünk. Az új hagymagumó egyrészt a régi hagymagumó tápanyagaiból, másrészt a vegetációs idő során keletkező új tápanyagokból épül fel. A korai felszedéssel kétszeresen is rosszat teszünk a növénnyel: nem tud kellő mennyiségű tápanyagot készíteni magának, és a régi hagymagumóból nem tudnak a még használható tápanyagok átáramlani az új hagymagumóba. Ezért fontos, hogy amíg a növény zöld, semmi esetre se szedjük fel, inkább várjuk meg, hogy magától leszáradjon! Eddigre általában már az összes tápanyag raktározásra kerül az új hagymagumóban.

gyömbér

A hagymagumó a hagyma és a gumó tulajdonságait keverten mutató módosult föld alatti szár. Hagymagumós növények például a Gladiolus (gladiólusz), Freesia (frézia) , Crocosmia (sáfrányfű), Colchicum (kikerics) stb. Hasonlóan kezelendőek az álhagymagumós orchideák (például a Calanthe és a Pleione) és a koloncos gyökerű növények is, például a Commelina (pletyka), a Curcuma (kurkuma), a Dahlia (dália), a Kaempferia (gyömbér) és a Roscoea (gyömbérorchídea). Az álhagymagumó két szárcsomó között kialakult raktározóképlet. Koloncos a gyökér, ha gyökérágainak csúcsa hengeresen vagy kúposan megvastagodott.

A gumó esetében több növekedési típust is megkülönböztetünk, így növényenként máshogy kell eljárnunk. A folyamatosan növekedő, nem pusztuló gumók – mint nevük is mutatja – szinte folyamatosan, egész évben nőnek. Esetükben kritikus időszak a kihajtás utáni 1-2 hónap, ugyanis ekkor alakul ki a gyökérzet és a végleges méret.

Begónia gumó

A Begonia és Gloxinia esetében a raktározott tápanyagoknak körülbelül 2/3-a, kisebb gumók esetében pedig majdnem az összes tápanyag a kihajtás és megfelelő méret elérésére fordítódik, ezért a szeptember végénél hamarabbi visszahúzódást mindenképpen kerülni kell. Amennyiben tehetjük, inkább várjunk ősz végéig, ugyanis ezek a növények – saját tapasztalataim szerint – minden általam eddig ismert növénynél nagyobbat tudnak nőni október hónapban. Két, számomra emlékezetes esetet említenék ennek alátámasztására. Kaptam egy Gloxinia-t, aminek nem volt gumója, mert szétrothadt. A hajtás ép részét elültettem egy hűvös, árnyékos helyre.

csápvirag hagymagója

Mindössze 3-4 hét leforgása alatt körülbelül 3 cm átmérőjű gumót képzett. Egy másik, tavaszi ültetésű Gloxinia gumó átmérője ősz végére a 10 cm-t is meghaladta, holott ültetéskor még alig volt nagyobb 4 cm-esnél.

A második növekedési típus a kontyvirágfélékre (Araceae) jellemző, és nagyon hasonlít a hagymagumónál leírtakra. Noha korai felszedésük nem okoz akkora problémát, mint a hagymagumónál, szeptember közepénél hamarabb ne szedjük fel a zöld növényeket. Ha türelmesek vagyunk, és hagyjuk őket növekedni, a következő évben annál szebbek lesznek. A visszahúzódottakra persze ez nem vonatkozik. Hamarabb visszahúzódhatnak: Sauromatum venosum más néven Typhonium venosum (csodagumó), Arisaema triphyllum, Arisaema speciosum, Arisaema candidissimum (csápvirág).

burgonyagumók, gumós sarkantyúk ággumók

A harmadik növekedési típusba az ággumó tartozik. Az ággumó az oldalágak megvastagodásával képződik. A gumó minden tápanyagkészletét a kihajtásra és a virágzásra használja fel, és csak ősszel kezdi kifejleszteni tarackjai végén az új gumókat, ezért egy augusztusi kiszáradás is végzetes lehet a növényre nézve. Az egyik legismertebb ággumós növény a Solanum tuberosum  (burgonya), melynek fejlődési stádiumait talán mindannyian ismerjük. A dísznövények közül ebbe a csoportba tartozik például a  Tropaeolum tuberosum (gumós sarkantyúka).

Hagymák

A hagymák esetében is fontos, hogy lehetőleg csak a lomb visszahúzódása után szedjük fel a növényeket. A hagymák ugyanis először méretükben növekednek, és csak utána kezdődik meg a raktározandó tápanyagok beáramlása az új allevelekbe. (Allevél a föld alatti hajtásokon található hártyás, pikkelyszerű levelek, rügypikkelyek és az élősködő növények szárát borító pikkelylevelek).

Erre a kitartó- azaz szaporítóképletre is jellemző, hogy inkább a vegetációs idő második felében, augusztus – október folyamán növekszik, ezért túl korai felszedésük a következő évi virágzás elmaradását okozhatja. A Lilium-oknál  (liliom) különösen fontos, hogy a hagymákat csak a levelek hervadása után szedjük fel, ügyelve a talpgyökerek (a hagyma alján megjelenő gyökerek) épségére.

vérvirág hagymák

Felszedés után ültetésig nedves tőzegben tároljuk, hogy elkerüljük a hagyma kiszáradását. A talpgyökér nélküli, kiszáradt hagyma ugyanis később ered, és kevesebbet virágzik. Egyes hagymáknak vastag, tápanyagraktározó gyökereik vannak pl. Hippeastrum (amarillisz) hibridek, a  Scadoxus vagy régebbi besorolása alapján Haemanthus (vérvirág), melyek a hajtatást, a korai virágzást nagyban elősegítik, ezért lehetőleg ügyeljünk épségükre. Mindez magyarázatot ad arra, hogy a vágott virág termesztésből származó hagymák miért alkalmatlanok a hajtatás után virághagymaként történő forgalomba hozatalra. Vágott virág termesztésnél általában leveles szárral vágják a virágokat, így a növénynek nem marad tápanyag előállító “alkatrésze”. Ennek következtében a hagyma ugyan méretben megfelelő lesz, ám az allevelek csak kevés tápanyagot tartalmaznak, mely a következő évben csak a kihajtáshoz elég, a virágzáshoz nem. Kivételt képeznek természetesen azok a hagymások, melyek levéltelen száron vagy hajtáson hozzák virágaikat, mint pl. a(nárcisz), és a Hippeastrum.

kék nőszirom rizóma

Rizómák

A rizómák általában folyamatosan növekednek, és ezzel együtt folyamatosan kerülnek raktározásra a tápanyagok. A rizóma sajátossága, hogy csak az újonnan növő részén képes gyökereket fejleszteni, ezért a rizómás növényeket mindig virágzás előtt vagy után ültessük át, mert a vegetációs időszakban történő átültetés visszaveti növekedésüket. Ebbe a csoportba tartozik pl. a Iris germanica (kék nőszirom), a Canna × generalis (kerti kanna) és az Agapanthus (szerelemvirág).

Szerelemvirág rizómája

Az allevelekkel borított rizóma egészen máshogy viselkedik. Növekedésében a hagymára hasonlít, ugyanis itt az allevelek szintén raktározó szerepet látnak el. Az alleveles rizómák növekedése is addig tart, amíg a növény zöld, növekedésükre a rövidülő nappalhossz szintén serkentőleg hat. A hajtásrendszer leszáradása után ezek a kitartóképletek nyugalmi állapotba kerülnek, és csak néhány hónap múlva kezdenek újra hajtani. Esetükben is célszerű megvárni a visszahúzódást, és csak ezután felszedni, tárolni, forgalmazni. Ilyen növények például az Achimenes (mesevirág), a Kohleria (peremvirág), az Oxalis triangularis (háromszöglevelű madársóska). A rizómák között is előfordul húsos, raktározó gyökerekkel rendelkező növény. Az Oxalis triangularis-nál ezek a húsos gyökerek csak akkor képződnek, ha a csapadék eloszlása egyenetlen. Kizárólag vízraktározásra szolgálnak és csak a vegetációs időszakban növekednek. Ezzel szemben az Agapanthus (szerelemvirág) raktározó gyökerei már tápanyagot is raktároznak, és a növény nehezen ered, ha ezeket levágják.

Vajon mit érdemes tudni kertünk talajáról? Néhány szó a talajszerkezetről, kémhatásról, indikátor növényekről, talajvízről és talajjavításról.

Homokos – agyagos

Ismerjük meg közelebbről kertünk talajának szerkezetét. Ha kevés vízzel összemorzsolva a talajt szép, fényes hurkát tudunk gyártani, akkor talajunk minden jel szerint kötött a talaj.
Ha vízzel összedolgozva a talaj nagyobb szerkezeti elemekre esik szét, vályogos talajunk van.
Ha vízzel azonnal szétiszapolódik, a talajunk homokos.

Lúgos – meszes

A meszes talajra azt mondjuk, hogy lúgos. Még a meszes talajnál is lúgosabbak a szikes talajok, de ezek csak néhány jellegzetes területen fordulnak elő, pl. a Nagyalföld egyes részein. A lúgos talajra tömény ecetet cseppentve erős pezsgést figyelhetünk meg. A pezsgés erőssége a lúgosság mértékére utal. Savanyú talajokat inkább csak az ország nyugati megyéiben, az Alpok alján találhatunk pl. Kőszeg környékén. A lúgosság, savasság mértékét a talaj pH értéke mutatja. Nem szükségszerű ilyen méréseket végezni, de nem árt, ha tudjuk, hogy talaj szempontjából semleges pH érték 5,5-6,5. Nálunk a meszes talaj jóval gyakoribb. A talajba juttatott szerves anyagok tompítják a mész esetleges káros hatását. Ugyanakkor a savasságot is tompítják, mert növelik a talaj úgynevezett puffer kapacitását. Azaz a savanyúságot kissé csökkentik, a lúgosságot tompítják. A talaj kémhatása végső soron a növények számára hozzáférhető tápionok arányát módosítja, ezen keresztül pedig a növények tápanyaggal való ellátottságára hat.

Indikátor gyomnövények

Segít a tájékozódásban környezetünk növényzete is. A talaj tápanyaggal való ellátottságára utalnak a környezetünkben előforduló akár gyomnövények is. A nagy csalán jelenléte pl. nitrogénben gazdag, üde (nedves) talajra utal. A jó nitrogén ellátottság a növények növekedéséhez, szép lombozatához elengedhetetlen. További nitrogén indikátorok a feketebodza, a szőrös disznóparéj, a nagy útifű, a beléndek. A bárányparéj lúgos, szikes talajon él, vakszikes kopárok jellegzetes növényfaja, sójelzőnek is mondjuk. A csarab savanyú talajon él. A pongyola pitypang inkább nitrogénhiányt jelez. A különféle herefajok elszaporodásából is a talaj nitrogénhiányára következtethetünk. A Juhsóska terjedése az általános tápanyaghiányra utal, s a talaj savas kémhatását is jelezheti. A kúszó boglárka szintén a savanyú talajok jelzőnövénye, és általában a talaj rossz művelési állapotára utal. A mohák elszaporodása mindenekelőtt az árnyékos és vizenyős fekvésre utalhat.

Talajvíz

A talajvíz az a vízkészlet, amely az első vízzáró rétegen felül helyezkedik el. Nagyon fontos a talajvíz mélységének ismerete. Leginkább úgy tájékozódhatunk a talajvíz mélységéről, ha a környék fúrt kútjaiba belekukkantunk. Amilyen mélyen van a talajvíz kb. mi is olyan mélységre számíthatunk kertünkben. Lejtős területen fent mélyen, a lejtő alján viszont közel, vagy közelebb várható a talajvíz. A domborzat, a csapadékkal való ellátottság ismeretében, továbbá egyéb tájékozódás után válogathatjuk meg, hogy milyen növények valók kertünkbe. Ha a talajvíz mélyen van, az a mélyen gyökerező növényeknek kedvez.

Talajjavítás  egyszerűen

A kerti növények számára a vályogos talaj az ideális. Amennyiben ettől eltérőt tapasztalunk, talajunk javításra szorul. Ennek legegyszerűbb módja, ha szerves anyagot dolgozunk a talajba. Ne gondoljunk valami különleges, be nem szerezhető dologra. A szerves anyag egy kertben mindig adott. Különösen ősszel egyszerű az elhullott levelek begyűjtése. Bár különleges szolgáltatásként a lehullott leveleket bezsákolás után az erre a célra alkalmas járművel az önkormányzatok elszállítják. De a szépen kisepert kiskerttel csak a hozzá nem értők büszkélkednek. Mi a leveleket csak a kerti utakról, járdáról söpörjük fel, ezt követően pedig nyugodtan borítsuk az ágyásainkra. Persze csak annyira vastagon, hogy be ne rohadjon. Ugyanígy megfelelő a darabos komposzt is. Akit nem elégít ki a természetesség látszatát keltő, avarszerűen borított talajfelszín látványa, vásárolhat fa aprítékot, és azzal takarhatja a felületet.

Ha komolyabb probléma van a talajjal, két ásónyomnyi talaj kiemelését követően terítsük el a felszínen a növényi hulladékot, levelet, aprítékot, kaszálékot, majd az első, végül a második ásónyomnyi földet is terítsük vissza. Borításra megfelel akár a gyomnövény is, hiszen kis valószínűséggel kel újra életre, ha talajjal lefedjük, amennyiben néhányan mégis kidugják a fejüket, azokat kihúzhatjuk gyökerestül. Sőt használjuk fel a konyha hulladékot is. Fertőzött anyagot óvatosan használjunk. Ássuk el jó mélyre. Nagyon megfelel a jó minőségű szarvasmarha trágya. Lehetőleg a kiemelés sorrendjében hordjuk vissza a talajt, különben a már beállt talajéletet nagyon megbolygatjuk. Ezért ami a felszínhez közel volt, az kerüljön most is oda, ami alatta volt, az pedig kerüljön alá. Ezzel az agyagos talajt lazítjuk, a homokos talajt pedig morzsalékosabbá tesszük. Aktiváljuk a talajban élő talajlakó élőlények tevékenységét, javítjuk a talaj termékenységét.

Mit tegyünk, ha a kertünk talaját rossznak ítéljük? Ne gondoljunk mindjárt az eladásra! Remek módszerek vannak arra, hogy a leromlott, szennyezett, sivár talaj hátrányait hogyan küszöböljük ki:
Lasagne kert
Kert szalmabálán

Eljött az emelt ágyások kora. Amikor minden egy karnyújtásnyira van. Amikor nem kell teljes talajcsere ahhoz, hogy sikerrel termesszünk. Amikor olyan növényeink is lehetnek, amelyek egyébként nem élnének meg a kertünkben.

Mikor célszerű emelt ágyást kialakítani?

Ha különleges növényeket akarunk nevelni, amelyek talajigényét nem tudjuk másképp biztosítani.

Ha rossz minőségű a kertünk talaja. Ha kéz- és szemmagassághoz közelebb szeretnénk tudni növényeinket. Ilyenek lehetnek, az apró, ám mutatós növények, amelyeknek kicsi, de mutatós virágai vannak, az apró, ám illatos virágú növények. Valójában minden miniatűr növény, amelyben közelebbről szeretnénk gyönyörködni.

Az emelt ágyás növeli a teret. Ha több szintet alakítunk ki, kertünk látványos elrendezésű lesz. A megfelelően kialakított fedőkövek, amelyeket az ágyás szegélyére helyezünk, ülőalkalmatosságul is szolgálhatnak. Ezzel nemcsak helyet spórolunk meg, hanem növényeink kéz közelbe kerülhetnek. Az ilyen ágyásokban érdemes különleges tapintású növényeket telepíteni, hogy ne csak a szemünkkel gyönyörködjünk, hanem tapintással is. Ajánlott növények: pemetefű, magyal, sóvirág, ecsetfű, bazsarózsa stb.

Nincsenek előírások

Emelt ágyás kombinációk. Az “asztalon” pozsgások kaptak helyet

Nincsenek előírások, már ami a méreteket, alakot illeti. Itt szabadon szárnyalhat a fantázia. Például látványosak a lépcsőzetesen kialakított ágyások, az ívek, hullámvonalak. A szűk tér azonban behatárolja a lehetőségeket. Azt is tudnunk kell, hogy kis helyen az egyszerű formák a legmutatósabbak.

Mintha dézsában nevelnénk?

A fő különbség a két mód között, hogy míg a dézsában az enyhe klímán honos növényeket nevelhetjük (hiszen télire beköltöztethetjük őket), addig az emelt ágyásokba ültetett növényeknek el kell viselniük kertünk klímáját, beleértve a téli fagyokat is. Kivéve, ha süllyesztett cserepekbe ültetjük növényeinket. Ne feledjük, hogy a magas ágyásban is korlátozott a gyökerek növekedése, a vízelvezetés pedig gyors, ezért a talaj nedvességtartalmát folyamatosan ellenőrizni kell. Ha az ágyások alatt föld van, akkor viszont a nagyobb talajmélység előnyös fák és bokrok számára. Az ilyen ágyásokba ugyanis nagyobb fák és bokrok is kerülhetnek tovább növelve a kert virtuális méreteit. Mind a meleg, mind a hideg jobban károsítja a növényeket, mint szabadföldben, mert a talaj kevesebb térfogata korlátozza a hőkapacitást is.

Az emelt ágyás talaja

Olyan minőségű talajra van szükségünk, amely a növény igényeinek megfelelő. Csakhogy gyakran az emelt ágyásokba többféle növényt ültetünk egybe. Ezért már a növények kiválasztásánál törekedjünk arra, hogy a természetes vagy kerti társulásokban is együtt élő növényeket válogassunk össze. A természetből behordott talaj gyakran fertőzött lehet, és a gyom magvakat is koncentráltabban tartalmazza. Legbiztonságosabb, és a növények tápanyag ellátása szempontjából is legjobb a komposzt. Mielőtt költséges komposztvásárlásba kezdünk, kalkuláljuk ki a szükséges mennyiséget. Ehhez az ágyás cm-ben kiszámolt térfogatát elosztjuk ezerrel, és így megkapjuk, hogy hány liter komposztra van szükségünk.

Ajánlott növények

Bár nincsenek különösebb megszorítások, nem minden növény való emelt ágyásba. Az eddigi információk alapján már nyilvánvaló, hogy az erőteljesen burjánzó, tarackkal, gyökérhajtásokkal szaporodó, a mélyen gyökerező növények kevésbé ajánlottak. Ennek ellenére a variációk szinte végtelen lehetőségei közül választhatunk. Az ágyás mészmentes talajában kifejezetten mészkerülő növények valók. A hanga, azálea, rododendron a leginkább kedvelt növények. Alpesi klímát igénylő növényeket is nevelhetünk az ágyásokban. Az alpesi klíma megközelíthető, ha az ágyást árnyékosabb helyen építjük meg, a talaj vízelvezető képességét kavicsos réteg kialakításával fokozzuk. Akár lápkerteket is létrehozhatunk, ha az ágyás alját fóliával béleljük, amelyre vízelvezető lyukakat vágunk. Ez ideális hely a kankalin, gólyahír, palástfű számára.

Dr. Némethy Zsuzsanna, a kiskert tanfolyam egyik szakemberének aktualizált cikke

A még lombjukat mutató fák, cserjék növényvédelmi kezelést igényelnek a hideg idő beköszöntése előtt. A szabadból fedett helyre, lakásba visszatelepített cserepes, dézsás növényeknél is indokolt lehet a permetezés.

Gyümölcstermő növényeink többségénél a szüret a vége felé tart. Amennyiben szüret alatt kémiai védekezés vélik szükségessé, a növényvédő szerek közül azok élelmezésügyi várakozási idejének ismeretében szabad választani.

A gyümölcsfák levélfoltosság betegségeinek ( alma, körte ventúriás varasodása, cseresznye, meggy blumeriellás levélfoltossága, körterozsda, kajszibarack- és szilvarozsda, szilva fómás levélfoltossága stb.) kórokozói a fertőzött levelekkel együtt a földre lehullva telelnek.

A bebábozódott példányok a 40 fokos hőséget éppúgy elviselik, mint a mínusz 30 fokos hideget. Ezért még kemény fagyokat hozó telek után sem csökken érdemben a kirepülő molyok száma.

Ezek ellen szokták javasolni a talajra lehullott levelek lepermetezését, ezzel azok hatástalanítását.

A mélyhatású gombaölő szerek csoportjából többek közt fenhexamid hatóanyagú Teldor (III.) permetezőszer  használható eredményesen.

A szisztemikus hatású szerek közül a következők használata engedélyezett:

Fák leveleinek szövetében élő és azzal, abban áttelelő kártevők ( pl. aknázó molyok), amennyiben már a levél szövetében élnek, kémiai kezelésre gyengén reagálnak. A fertőzött leveleket lehullás után nem szabad a talaj felszínén hagyni áttelelésre: összegyűjtve, szakszerű komposztlással a felmelegedő komposztban elpusztulnak. Hasonló eredményt nyújt a levelek talajba forgatása, ásása is: a talaj belsejébe került kártevők szintén elpusztulnak.

Monilia laxa jelentős fertőzési forrásai a fán maradt gyümölcsmúmiák.

Gyümölcsfák koronájában számos moniliás gyümölcsmúmia tűnik fel a levélhullás után. A gomba áttelelését a téli metszéssel, vagy a fák ősszel végzett réztartalmú lemosásszerű permetezésével tudjuk megakadályozni.A virágok, zöldségfélék felszedése után a talaj felásása során előkerült cserbogár pajorokat, drótférgeket, bagolylepke pajorokat és egyéb lárvákat gyűjtsük össze, semmisítsük meg. A talajban áttelelő lárvák már a télre készülődve mélyebb rétegekbe húzódnak, a kémiai kezelések ölő hatása most ezért bizonytalan.

Atka ellen hasznos a rendszeres, vizes lepermetezés. A teleltetés világos, ne túl meleg, ne túl páraszegény helyiségben történjen.

Az erkélyen, teraszon “nyaralt” virágok esetén – védett helyre, telelőre helyezésük előtt – vizsgáljuk át a leveleket, azok hátoldalát is, valamint a hajtásvégeket, győződjünk meg kártevőmentességükről. Lombozatukon megbújhatnak telelésre készülő levéltetvek, atkák, pajzstetvek akár kis egyedszámban is, melyek egyenletes hőmérsékletű tartási körülmények között újból aktívakká válnak, ott gyorsan felszaporodnak, súlyos kártételt okozhatnak. Permetezésüket még a szabadban érdemes elvégezni, hiszen a lakásban alkalmazható növényvédő szerek száma kevés, és hatékonyságuk, ölő hatásuk is enyhe.

A szívó kártevők ellen 2013-ban Magyarországra is megérkezett a Bayer új rovarölő szere, a Movento, amely 2011-ben elnyerte a leginnovatívabb növényvédelmi termék díját (Agrow Award). A díj odaítélését két teljesen új tulajdonságának köszönheti. Az egyik, hogy kipermetezésekor a hatóanyag még nincs toxikus formában, szívó kártevőkre ártalmas vegyületté csak a növényen belül alakul át. A másik, hogy a növény háncs részének (floem) segítségével felfelé (az új hajtások felé) és lefelé (az új gyökér növekmények felé) is elvándorol és az ott élő kártevőkre is kifejti hatását.  A Movento a ketoenolok családjába tartozik. Széles hatásspektrumú és hosszú hatástartamú készítmény, ami kiváló környezet- és ökotoxikológiai tulajdonságokkal párosul.
Forrás: www.bayercropscience.hu

Talajjavításnak nevezzük azt az eljárást, mely a talajhiba megszüntetése útján a talaj termékenységének tartós növelését szolgálja. A természetes alapú trágyák a talaj termőképességét, a talajélet aktivitását növelik, javítják a talaj fizikai állapotát, a talajszerkezetet. Így elérjük, hogy a növények gyökerei megfelelő módon fejlődjenek, a tápelemek hozzáférhetővé váljanak, és megkönnyítjük a talaj megmunkálását is. Javul a talaj vízgazdálkodása is. Ily módon feljavíthatjuk az agyagos vagy homokos talajokat.

A megfelelő hatás eléréséhez gyakran több évre van szükség. Míg nehéz talajon ősszel végezzük el a szerves anyag bedolgozását, addig a homokos, könnyű talajokon ennek tél végén, kora tavasszal jön el az ideje. A hagyományos istállótrágya és komposzt javasolt mennyisége 25-40 liter négyzetméterenként. Ezeket a talajon legalább 5 cm vastag rétegben terítsük szét.

Istálló trágya

Olcsón beszerezhető, hatékony talajjavító. Ilyenkor az almot használjuk fel, amely az ürüléken kívül az állatok vizeletét is tartalmazza. Az éretlen, jellegzetes illatú istállótrágyát először érlelni kell. Ehhez halomba kell hordani, letakarni, majd használat előtt jó néhány hónapig állni hagyni. A baromfi trágyát is komposztálni kell ahhoz, hogy felhasználható legyen. A kerti komposzt remek aktiváló anyaga. Az érett istállótrágya földszagú, barna színű, a szerkezete is a felső, humuszos talajrétegéhez hasonlít.

Gombakomposzt

A letermett gombakomposzt sterilebb az állati trágyáknál. Leginkább könnyű talajok javítására és keresztesvirágúak alá javasolt. A gombakomposzt egyben meszet is tartalmaz, tehát savanyú talajok javítására is szolgál. A gombakomposzt 35%-os szárazanyag-tartalomnál átlagosan 0,80% nitrogént, 0,60% foszfort, 0,90% káliumot, 0,30% magnéziumot, és 3,0% kalciumot tartalmaz, pH-értéke 6,9.

Szalmatrágya

A szalmatrágyát már az 1930-as évek óta használják homoktalajok javítására. A szalmatrágya jól hasznosítható szőlőben és gyümölcsösökben, ahol a talajtermékenység fenntartásához nem áll rendelkezésre elegendő szerves trágya. Mivel szén tartalma magas, ezért a talaj N tartalmát a lebomlás folyamán elhasználná, ha nem dúsítanánk N műtrágyával vagy baromfitrágyával. Műtrágya nélkül a vízzel erjesztett szalmatrágya csak nagyon szerény terméseredményeket biztosít. Kétségtelen tény azonban, hogy hatására nő a talaj szerves anyag tartalma, és így ha lassan is, de javult a talaj termőképessége.

Tőzeg

Az állandó vízborítás okozta anaerob körülmények között az elhalt növényi részek csak részben bomlanak le, belőlük sötét színű, jó víztartó képességű anyag, a tőzeg képződik, amely sok szerves anyagot tartalmaz. A tőzeg minősége a tőzegképződés anyaga és jellege szerint változik. Vannak meszes és savanyú tőzegek. A tőzeg fogyó bányászati termék, ezért inkább részesítsük előnybe a használt tőzegkomposztot. Rostos szerkezete javítja a talaj, a nehéz talajokat fellazítja. Nem árt műtrágyával vagy baromfitrágyával dúsítani.

A kertészeti tőzegekről itt olvashat!

Meszezés

A 6,5 pH alatti savanyú talajok javítását meszezéssel végezzük. A meszezéssel helyreállítjuk a talaj pH értékét, javítjuk a talajéletet, a mikroelem koncentráció a mérgező szint alá csökken, javul a talaj kalcium szolgáltató képessége, javul a kötött, agyagos talajok szerkezete, vízgazdálkodása. Egyéb hatásai: megszünteti a gyökérgolyvát, elriasztja a csigákat, kedvező a földigilisztáknak. A meszezés hatása nem állandó, ezért a talajjavítást időközönként meg kell ismételni. Az őszibarack, a mandula, a kajszi mészigényes, mészkedvelő gyümölcsfajnak számítanak. Mészszegény talajon szilva alanyú kajszit lehet telepíteni.
A javítóanyagok szénsavmész-tartalmú termékek. Jóval az ültetés előtt használjunk például takarmánymeszet vagy mészkőport. A kijuttatást mindig a használati utasítás szerint kell elvégezni. Ajánlott védőszemüveget használni. Ne meszezzünk és trágyázzunk egyszerre.

Dr. Komiszár Lajos, a kiskert- és a virágkötő tanfolyam szakembere

A kert zöld szőnyege a szép pázsit vagy a kevésbé mutatós, de használható gyep. Mit igényel a pázsit vagy a gyep? Rendszeres vízellátást, gyomtalanítást, esetenkénti tápanyag utánpótlást, felújítást. A karbantartással ne késlekedjünk!

Csúnya gyepfelület

Újrafüvesítésre várnak a kisebb- nagyobb vakondtúrások, vízmosások, gépkocsi keréknyomok, vagy egyéb okból jelentkező hiányok, üres részek. Ezekre a problémákra megoldást jelent a felszíni talajegyengetés, az esetleges talajhiányt pótló földterítés, az ezt követő fűmagvetés illetve újravetés. A foltokban kitépett gyomok nyomában keletkező feltűnő hiányosságok, vagy a kitaposás nyomában jelentkező hiányok fűmaggal felülvetve kiküszöbölhetők akár további hosszú évekre is. Éljünk ezzel a lehetőséggel, áldozzunk a felújításra.

Hézagpótlás

A felújításhoz a talajfelszínt erős fogú gereblyével kell jól fellazítani, porhanyítani. Erre a fellazított felületű talajra lehet azután vetni a fűmagot. Ilyenkor elegendő a szokásos fűmag adag mintegy fele, ez általában négy-öt dekagramm négyzetméterenként. A hiányok helyén a fűmagot gondosan, a lehető legegyenletesebben kell lehetőleg begereblyézni a talajba.

Még hatásosabb, ha a fűmagot egyenletesen betakarja a finoman rostál komposztföld, négyzetméterenként mintegy fél-egy kilogramm. Ezt követheti a hengerezés vagy lelapogatás, majd jöhet az öntözés. A felújító fűmagvetés legmegfelelőbb időpontja a gyeptelepítéshez hasonlóan az az időszak, amikor már nem kell kifejezetten szárító-meleg időjárásra számítani. A kikelő fűnek még minden esetben jól meg kell erősödnie mielőtt az időjárás kedvezőtlenre fordul.

Szegélykiigazítás

A szegélykiigazítást a felülvetés időszakában, a füves felületek széleinél, virágfoltban, útfelületben, esetleg más, nem kívánatos növénybenövések esetében végezzük el. Általában akkor szükséges, ha nem került sor műanyag hullámlemez általában csíkszerű gyepszél határoló lemezcsíkok elhelyezésére a füvesítéskor illetve a füvesítést követően. A szegélyhatárnak megfelelő vágásvonal zsineggel előre kitűzhető. Az egyenesen vágandó szakaszoknál deszka is lefektethető. Ezek mentén az irányító vonalak mentén csapott vagy tompa élű, de élesre reszelt szélű ásóval jól levághatók a túlnőtt gyeprészek. Az így szükségtelenné vált részek jól hasznosíthatók foltok kitöltésére, vagy a komposztban.

Mohásodás

A mohásodást is orvosolni kell. A legjobb orvoslás a kiváltó ok vagy okok megszüntetése. A mohosodás ott jelentkezik, ahol a fűállomány életfeltételei kedvezőtlenek. Ápolási hibák esetében is felléphet, például rossz tápanyag ellátás, tartósan nyirkos, átszellőzetlen talaj esetében. A talajszellőzéshez lyuggató vagyis gyepszellőztető eszközöket kell használni.

Szellőztetés, tápanyag ellátás

Így a gyakori nyírásokból visszamaradó elhalt növényi részek filcszerűen összeállt rétegében fellépő levegőtlenség is megszüntethető. Alkalmas eszközök híján hatékony a vasvilla is, még inkább az ásóvilla, amely kötöttebb talajon 15 cm körüli mélységben, lazábba talajoknál 5 cm mélyen, 30-40 centiméterenként leszurkálva. Különösen hasznos az így keletkező lyukak komposzttal való feltöltése. Ha nem várható csapadék, egy alapos beöntözés se maradjon el.

Ezt követheti a mésziszap vagy szénsavas mész egyenletes kiszórása és bemunkálása. A szükséges mennyiségről előzetes talajvizsgálat alapján lehet dönteni, de e nélkül négyzetméterenként legfeljebb fél kilogramm felel meg. A mohosodás ellen eredményes és veszélytelen eljárás, ha 15 rész kénsavas ammóniák műtrágya, 5 rész vasgálic, és 100 rész durva homok keverékéből jó 10 dekagrammnyi mennyiség kerül kiszórásra négyzetméterenként a fűfelületnek arra részére, ahol a mohosodás mutatkozik. Teljesebbé tehető a mohosodás elleni védelem a talajszellőztetésen túl a harmonikus tápanyag ellátással, szükség esetén vízelvezetéssel.

Hiába igyekszik a hőmérő higanyszála 20 fok fölé, a vénasszonyok nyara kellemes melegét hamarosan felváltják az őszi szelek, esők, és megjelennek az éjszakai fagyok. Amíg jó idő van, készítsük fel a növényeinket a közelgő télre! Ebben segítségünkre lehetnek a régi leírások, ahol olyan praktikákkal is megismerkedhetünk, amelyek esetenként rég feledésbe merültek. A régi leírások különösen házikertekben alkalmazhatók sikerrel.

Az első teljes egészében kertészettel foglalkozó folyóiratot, a Kerti Gazdaságot 1857-ben az Országos Magyar Kertészeti Társulat adta ki. Azóta közel hatvan kertészeti szaklap látott napvilágot. E szaklapok eleinte a kertészet összes ágával, sőt méhészettel és baromfitenyésztéssel is foglalkoztak. Később a kertészet specializálódásával együtt az újonnan megjelenő lapok között már találkozhatunk kimondottan borászattal, gyümölcstermesztéssel, kertépítéssel stb. foglalkozó lapokkal is.

Kertészet címmel 1913-ban jelent meg először szakújság, mely 1924-ig működött (szerkesztők: 1913-1919 Kardos Árpád, 1919 Migray József, 1921-1924 Füredi Jenő). Három éves szünet után 1927-től ismét megjelent a lap a Növényvédelem c. újság állandó mellékleteként és egészen 1944-ig jelentek meg írások e cím alatt (szerkesztők: 1927-1933 Jeszenszky Árpád, 1933-1944 Jécsay László). A Kertészet című lapba olyan szakemberek írtak (sokszor álnév alatt), akiről azóta szobrokat állítottak közintézményeket neveztek el. A szerzői a teljesség igénye nélkül: Mohácsy (Machács) Mátyás, Magyar Gyula, Varga Márton.

Az alábbi cikk Németh József (1868–1948) kertész, szakíró tollából való, megjelent 1927. október 15-én. Németh József 1892-ben lépett állami szolgálatba az aszódi fiúnevelő intézet kertészetének vezetőjeként. 1894 – 1917 között különböző kertészeti iskolákban tanított. Hosszabb időn át a bajai Kertészsegédképző Iskola igazgatója volt. 1917-ben központi szolgálatra rendelték be a Földművelésügyi Min.-ba. 1930-ban gazdasági tanácsosként ment nyugalomba. A kertészeti oktatás és igazgatás mellett jelentős munkát fejtett ki a szakirodalom terén. Kertészettörténeti anyagot is feltárt. A legtöbb hazai kertészeti szaklapnak munkatársa volt. Forrás: mek.niif.hu

rózsatő takarása friss talajjal

A téli fagyok és ólmos esők gyakran érzékeny kárt, olykor tetemes pusztulást idéznek elő a kerti növényekben. Az érzékeny növényeket, a fagykárok elkerülése végett, télre takaróval kell ellátnunk.

A szőlőtőkék, rózsafák, fügebokrok stb. téli takarása általánosan ismeretes. De sok más növény van különösen a díszkertekben, amelyek szintén téli védelmet kívánnak. Ilyenek az évelővirágok közül : 1. Pünkösdi rózsa (Paeonia), 2. Lángvirág (Phlox decuss), 3. Iszalag (Clematis, Fontanesia, Magnolia, Laurocerasus), 4. Kecskerágó (Evonymus jap., Azalea mollis, Rhododendron stb.), 5. Rebarbara (Rheum, Eulalia, Gynerium stb.), 6. Kökörcsin (Anemone jap., Eremurus); a díszcserjék közül : a Caryopteris, Ceanothus ; a zöldségfélék közül : az articsóka és szamóca.

A növények takarását akkor kell megkezdeni, amikor a kisebb fagyok bekövetkeznek s a növények zöld részeiben lévő nedv megsűrűsödvén, a gyökerek vízfölvétele megszűnik, más szóval: a zöldrészek megkeményednek. Korán, vagyis idő előtt, a növényeket letakarni nem ajánlatos, mert a korán föld vagy takaró alá kerülő éretlen növény a takaró alatt a legtöbbször elpusztul, ami különösen a rózsáknál gyakran észlelhető. Oly esetben pedig, amikor egyes növény, pl. fiatal ültetvények, virághagymák, szamóca és egyéb palánták ágyait kell betakarnunk, ezt mindig akkor eszközöljük, amikor a föld már kissé megfagyott, különben a korán letakart palánták a takaró alatt könnyen elpusztulnak. E növények betakarására legalkalmasabb a kiégett, jól széjjelázott, száraz szalmatrágya. A friss szalmástrágya a növények közvetlen letakarására nem alkalmas.

A friss, tehát nedves trágya téli védelmül még akkor sem alkalmas, hogyha valamely növényt (palántát) melegágyablak alatt teleltetünk s a melegágyszekrényt trágyával burkoljuk körül. Ilyen célra – amikor a trágyának nem melegfejlesztés, hanem az a célja, hogy mint rossz hővezetőanyag, a palántáktól a hideget távoltartsa – a kiégett, száraz szalmástrágya használandó.

Téli takaróanyag – a védelmére szoruló növények természete s a kívánt cél szerint lehet föld, szalma, nád, falomb, giz-gaz, kiégett, száraz szalmástrágya, apró gallyak stb., stb.

A magastörzsű és bokorrózsák földtakaró alatt, rendes körülmények között, jól kitelelnek. Az előbbieket, amikor a fagyok bekövetkeznek, egyenként vagy – ha még kisebb koronájúak – kettőt-hármat egy helyre óvatosan lehajtunk a földre, vagy pedig 15-20 cm mély gödörbe s itt a rózsagallyakat szorosan lekampózzuk és a gödrökből kiemelt vagy más porhanyó földdel 20-30 cm magasan betakarjuk. A rózsatövek lehajtása előtt a hosszú hajtásokat 30-40 cm-re megkurtítjuk. Megjegyzem, hogy a szomorú és kúszórózsák csak 1-2 éves korukban igényelnek téli védelmet, azután már takarás nélkül is jól áttelelnek.

rózsatő fektetése és rögzítése

Az 1-2 éves ültetésű, gyengébb koronával bíró magastörzsű rózsák koronája olyképen is megvédhető a fagyok ellen, hogy a koronaágakat lapos szalmakötéllel sűrűn körülcsavarjuk és reá vízhatlan papírzacskót húzunk, amit alul az oltás alatt szorosan átkötünk. De a korona bekötése papír helyett újságpapírral és zsúpszalmával is végezhető, ami, kivált a kényesebb tea-rózsa fajtáknál ajánlatosabb is.

A rózsabokrok betakarása pedig úgy történik, hogy az ágakat néhány helyen fűzzel vagy szalmakötéllel átkötjük és azután a töveket 25-35 cm magasan porhanyó földdel feltöltjük. Ahol, sűrű ültetés miatt, nincs elég föld feltöltésre, ott a fölhalmozott földre, a föld megfagyása után, még kevés száraz szalmástrágyát is kell raknunk.

Ha a bokorrózsák sűrűn vannak ültetve és földdel való takarásuk lehetetlen, alkkor a bokrok közei lombbal vagy száraz szalmástrágyával töltendő meg.

Hasonlóképen a takarást igénylő díszcserjék is földdel halmozandók fel, melyeknél a földet szintén pótolhatjuk falombbal is.

Az évelővirág és örökzöld növények takarására ugyancsak falombot vagy száraz trágyát legcélszerűbb használni. Egyes növényeknél (Magnolia, Aucuba, Gynerium, Eulalia, Articsóka stb.) előbb falombbal takarjuk le a gyökereket s a növény alsó részét és e fölé szalmaburkolatot alkalmazunk. E takarásra nehezen rothadó falomb használandó, mert a puha falomb penészedik és könnyen rothad, ami ártalmára van a betakart növénynek. Fiatal iszalag (Clematis) töveket, 2-3 évig, 1-1,5 m magasan szalmával kell bekötöznünk.

Szőlőlugasok és fügebokrok szintén jól kitelelnek földtakaró alatt. A fügebokrok vastag, 80-100 cm magas földtakarót és e fölé még trágya vagy giz-gaz fedést is igényelnek. A lehajtott fügeágak közé ajánlatos sárgarépát vagy kalarábot szórni egértáplálékul, nehogy az

örökzöldek téli védelme szalmaburkolással

egerek télen a fügegallyak hajtásairól a héjat lerágják.

A falon vagy lécezeten levő szőlőlugas le nem hajtható és földdel nem takarható törzseit – a vesszők előzetes és a rendesnél hosszabbra történő visszametszése után – szintén zsúpszalmával kell télre megvédenünk a fagy és ólomeső károsítása ellen. Ha pedig a lugas törzse a földre befektethető, akkor a földdel való letakarás a legjobb védelem. Ugyanezt az eljárást alkalmazzuk a szálvesszős szőlőmívelésnél, továbbá a bujtásra kijelölt szőlőtőkéknél is, amikor tavasszal egyes vesszőket termővesszőnek, vagy új tőke nevelésére akarunk használni.

A különlegesebb, fiatal fenyőféléket (Taxus, Chamaecyparis, Juniperus, Biota stb.), továbbá az alakított Buxus-okat a hónyomás miatt bekövetkezhető letörésektől szintén meg kell védenünk, ami úgy történik, hogy ezeket szalmakötéllel több helyen körülkötjük.

Falak előtt lévő őszibarackfákat, ahol a szigorúbb téli fagyok gyakrabban kárt okoznak a rügyekben, szintén takaróval kell ellátnunk. Erre a célra kender-, nád-, cirok-, vagy kukoricafonatokat szoktunk a rácsozat alá támasztani. Az ősszel ültetett őszibarackfákat is ajánlatos télre szalmával vagy más anyaggal beburkolni, a gyökerek fölött pedig 25-30 cm magasan földet kell felhalmozni.

A gyökerek említett védelme az ősszel ültetett eper-, akác-, dió-, törpe alma-, körte- és kajszibarackfáknál, továbbá a magastörzsű rózsafáknál is ajánlatos. Laza homoktalajon, ha már a föld felső rétege állandóan átfagy, az őszi ültetésű fák tövében felhúzott föld tetejére ajánlatos giz-gazt vagy szalmástrágyát is teríteni.

A növények téli védelmével kapcsolatosan fontosnak tartom a figyelmet felhívni a növények téli vermelésére is, amely munkára – sajnos – sokan nem fordítanak kellő gondot s ebből gyakran sok kár származik. Minthogy a vermelés tulajdonképpen ideiglenes ültetés, a vermelés végrehajtásánál arra kell nagy figyelmet fordítani, hogy az elvermelt növények – habár sűrűn, illetve szorosan is kerülnek egymás mellé – úgy helyeztessenek el a földbe, hogy gyökerük jól érintkezzék a földdel s a föld szorosan tapadjon a gyökérzet minden részéhez. Hangsúlyoznom kell, hogy minél lazább a vermelésre használt talaj, annál szorosabban kell a földet a gyökerekre rányomkodni, mert ellenkező esetben a laza, hézagos talajban könnyen bekövetkezhet a penészedés és elfagyás.

Sok őszi ültetésű növény (palánta, gyökeres szőlővessző, fenyőfacsemete, nemes rózsa őszibarackfa stb., stb.) a legtöbbször a laza ültetés következtében fagy el és pusztul ki, amely károsodás különösen a homoktalajokon tapasztalható.

fenyőtűvel takart szamóca tavaszi kihajtása

De az is gyakran előfordul, hogy a későn ősszel ültetett szamóca, saláta, árvácska stb. palánta fölfagy, vagyis a fagyás folytán fölhúzódik és elpusztul. Erre való tekintettel az említett palánták elkésett ültetése helyett ajánlatosabb a sűrű, szoros vermelés és ebben az esetben az állandó helyre való ültetést halasszuk el tavaszra, vagy pedig a föld átfagyása után az állandó helyre ültetett palántákat lazán fedjük be falombbal vagy nehezen rothadó gazzal. A fentiek figyelembevételével nem volna helyes pl. az 50-es, 100-as csomókba kötözött vadcsemetéket, gyökeres szőlővesszőket, gyökeres díszcserjedugványokat stb.-it úgy földbe állítani és elvermelni, hogy a gyökerek egy csomóban maradjanak, mert ez esetben a kötegek között behúzódó hideg az érzékeny, gyenge gyökereket, kivált hó nélkül télen, könnyen tönkretehetné, tavasszal pedig az ily vermelés penészedést vagy kiszáradást idézhetne elő.

Ebből azt láthatjuk, hogy a vermelésre elkészített árokba úgy kell a fentemlített kötegeket elhelyezni, hogy a gyökereket vékonyan széjjel igazítjuk és porhanyó földdel betakarva, azt jól megtapossuk.

Még csak azt említem meg, hogy a facsemetéket és oltványokat célszerű úgy elvermelni, hogy jóval mélyebbre kerüljenek a vermelő árokba, mint ahogy ültetnünk kellene. Ezenfelül a vermelés úgy történjen, hogy a csemeték gyökerei észak felé irányuljanak.

Ha pedig a fák álló helyzetben vermeltetnek el, akkor is a fa 10-20 cm-el mélyebbre kerüljön a földbe, mint ahogy azt a rendes ültetés megkívánná. Ezenfelül pedig télre még külön is halmozzuk föl a földet a gyökerek fölé.

Egyes fagyálló virágágyi növények dézsában is tarthatók. Azonban dézsában több odafigyelésre van szükségük, mint a kert lágy ölén. Igaz ez a téli hónapokra is. Néhány fagyálló és kevésbé fagyálló örökzöld ajánlásával.

Ha a fagyálló növény dézsába kerül, akkor bizony a fagy és a szárazság is árthat növényünknek. A -5ºC alatti fagyokat már megsínyli a puszpáng, a magyal vagy a juhar. A védekezésnek több egyszerű módja van. Ha a dézsát deszkalapra, esetleg hungarocellre, szélvédett helyre tesszük, máris távolabb kerültek növényeink a „talaj menti fagy” alattomos támadásától. Persze maga a csupasz edény még mindig ki van téve a hidegnek. A cserép a cserépbe módszerrel, vagy körbetekerve az edényt hőszigetelő anyagokkal, például jutával vagy lenvászonnal, fóliával máris hathatós védelmet biztosítottunk.

A kabátkát raffiával vagy spagócával rögzítsük. A hőszigetelő hatást tovább fokozhatjuk, ha az edény fala és ruhája közé száraz leveleket, avart, esetleg szalmát tömködünk. Azonban ha a dézsakabát beázik, máris romlanak az esélyek. Ezért jobb a dézsát fedett helyen tartani. Ha erre nincs lehetőségünk, a dézsát vegyük körbe fóliával is. De ne a télikabátra húzzuk az esőkabátot, hanem fordítva. Így dézsás növényünk dekoratív marad a jutakabátban is.

Dézsás örökzöldek

Egész télen díszei lehetnek kertünknek a dézsás örökzöldek. A bukszus, a babérmeggy, a tiszafa, a boróka vidámmá tehetik nyitott verandánkat, teraszunkat. A tartóedénynek szintén készítsünk kabátot. A zsákon kívül dekoratív még a vesszőből font kosár, vagy a fenyőágakból készített palást, amit a már említett módon bélelünk. Akármilyen hideg is van, a növények talaja nem lehet csontszáraz, hiszen az örökzöldek ilyenkor is élnek, fotoszintetizálnak, lélegeznek. Mihelyt a déli napsugarak enyhülést hoznak, öntözzünk. Azonban ilyenkor arra is számítanunk kell, hogy a nedves talaj később megfagy. Ekkor nem tudunk mást tenni, minthogy a növények koronáját is bebugyoláljuk valamilyen fényáteresztő megoldást alkalmazva (pukkantós fólia).

Erdei fenyő

Ha téli örökzöldeket említünk, először a fenyőfélék jutnak eszünkbe. A konténeres fenyők választékának a növekedési erély és méret szab határt. Az erdei fenyők közül példáuk a 2×2 m kiterjedésű, piramis formájú, acélkék tűjű törpe erdei fenyő (Pinus sylvestris ‘Watereri’) jöhet szóba. Ez a napfénykedvelő kompakt tűlevelű jól mutat borókák, erikák társaságában. Igen tűrőképes, igénytelen!

Buxus

A mutatós bukszus (Buxus sempervivens) télálló, lassan fejlődik, alakra (piramis, gömb) formálható. A napos félárnyékos helyeket kedveli.  Télen is öntözzük. Az alátét tálat azonban kivehetjük alóla. Kiterjedése 3-5×3-5 m. Legszebben a bejárat két oldalán, lépcsőfeljárókon mutat. Az alábbi növényekkel ajánlott: tiszafa, delavay fagyal (Ligustrum delavayanum) , kék csatavirág (Polemonium caeruleum), nagy völgycsillag (Astrantia major)
Bukszus

Babér

Több fagyvédelmet, több fényt igényel a babér (Laurus nobilis), amelynek nem csupán levelei mutatósak, hanem aromás illata is élvezetes. Szintén szépen mutat gömb vagy piramis alakra nyírva. Fa alakra nevelve télen a szárát is takarni kell. Leveleiből csippentve ételeinket ízesíthetjük vele.
Babér

Levendula

A szárazságtűrő, napfénykedvelő levendula sem csupán a gyógynövénykertek, ágyások dísze, hanem a törpe változatok kedvelt dézsás növények is. Néhány évnél tovább azonban nem tarthatók. Virágzás után vágjuk vissza. A téli fagyok elől ajánlatos védett, zárt helyre (télikert, veranda) vinni. Ilyen pédául a francia levendula (Lavandula stoechas ‘Helmsdale’). Kiterjedése 60×60 cm.
Levendula

A nap melegét felhasználó hidegágyak akkor is hasznosak, ha nem az üvegházból kikerült növények akklimatizálására használjuk, lévén, hogy nincs is üvegházunk. A hidegágy nyáron a zöldségtermesztésben használhatók, télen pedig megóvja a kevésbé fagytűrő növényeket. A növényszaporítás során a palánták, bujtások védelmében is fontos a szerepe. A hidegágy a napenergia és szigetelés felhasználásával a kertben megfelelő mikroklímát teremt a korai szezonkezdéshez.

A hagyományos hidegágyak

A hagyományos hidegágy jellemzője a magasított hátulsó rész, lejtős, üveges tetővel. A lejtős tető sok napfényt enged át, és nem gyűjti össze az esővizet, nem áll meg rajta a hó. Az alkatrészként is kapható hidegágyak leggyakrabban alumínium vázasak. Ilyenkor minden fala üvegből készül. A sok fény a saláták és magoncok számára nélkülözhetetlen. A túlzott téli lehűlés ellen műanyag lapokkal szigetelhetjük.

Tervrajz alapján magunk is építhetünk hidegágyat. Ha téglakerettel készítjük el, akkor a hőszigeteléssel nem lesz gondunk, a fakeretes hidegágy viszont könnyen összeállítható. Fa oldallapokból összeállítható hidegágyat készen is vásárolhatunk. A fényáteresztő tető üvegből vagy átlátszó műanyag lapból is készülhet.

A búrák

A búrák a talaj felmelegítésére szolgálnak, segítik a korai termények megfelelő fejlődését. Vásárolhatunk üveg, vagy átlátszó műanyag búrákat. A magasított falú, levehető tetejű változatok előnye, hogy a bennük nevelt növények az egész szezonban benne maradhatnak. Így részesülhet extra védelemben a paprika, a padlizsán. Megfelelő védelmet nyújthat a késői ültetésű őszi salátának, bennük átteleltethető például a petrezselyem. Védi a terményeket a madarak ellen. A búrák alá ültetett növény vízellátását csak az oldalról beszivárgó víz biztosítja, ezért sokszor öntözésre is szükség lehet. Egyes búrákon vízbevezető nyílás található, mások külön öntöző alkalmatossággal együtt kaphatók. A legtöbbször azonban a búra alatt szivárogtató csövet kell végigvezetni, hogy csöpögtető öntözéssel biztosítsuk a vízellátást.

A folyosóbúra

A folyosóbúra rövid, alagútszerű, egy darabból álló búra, könnyen eltávolítható, áthelyezhető. Kialakítása folytán viszonylag tág teret biztosít a terebélyesebben fejlődő zöldségféléknek, míg a nála kisebb sátor alakú burák inkább csak a talaj felmelegítésére, palántanevelésre alkalmasak. Kereskedelemben beszerezhető.

Az alagút

Az alagútszerű búra szükség szerinti hosszúságú. A konyhakertek talajának felmelegítésére, egyes zöldségek, például a sárgarépa előnevelésére kiválóan alkalmas. Szamócát, vágott virágot termeszthetünk alatta. Oldalfalai felcsavarhatók, így a szellőzés is könnyen megoldott, és a terményekhez is könnyen hozzáférhetünk. Ez a búra egységcsomagban kerül forgalomba. Az egységcsomag tartalmazza a a fóliát, a rögzítő cövekeket és a kifeszítő drótokat. A borítás nem bír többet néhány szezonnál, de cseréje olcsó.

Vásárolhatók merev műanyagból készült alagút formájú, rövidebb burák is. Ezek végeit összeillesztve azonban bármilyen hosszúságú alagút kialakítható. Speciális végelzáró lemezzel védekezhetünk a szélcsatorna kialakulása ellen.

A fólia alagút

Vásárolhatunk a kereskedelmi termesztésben is használatos, speciális, görbített keretre rögzített műanyag alagutat is. Ezek jól védenek a szél és az időjárás viszontagságai ellen. A fagyok elmúltával dísznövénynevelésre is kiváló. Az alagút akkor szellőzik jól, ha mindkét végén kinyitható vagy felhajtható ajtó van elhelyezve.

The post Hidegágyak, búrák, alagutak appeared first on Kert Lap.

Gondoljuk át, hogy mit és mikor szeretnénk vetni. A vetés időpontját meghatározza a növény igénye, és fejlődésmenete. Most nézzük meg hová vethetünk, milyen edényt választhatunk a vetéshez.

A csíráztatáshoz tálcát vásárolhatunk is, de magunk is elkészíthetjük hulladék fából. Méretei: 46 cm hosszú,30 cm széles, 5 cm mély. Ne feledjük, hogy a vízelvezetést biztosítani kell, vagy az illesztékek közötti hézaggal, vagy drénnyílásokkal.

A csíráztatáshoz használhatunk tejfölös, krémsajtos stb. műanyag poharat. Préselt tőzegből vagy kókuszrostból, műanyag habból is készülnek edények.  A lebomló anyagból készült a cserép megóvja a palántát a sérülésektől, hiszen a palántát a tőzegcseréppel együtt elültethetjük, az edényt a bomlása során a gyökerek átnövik. Szaporítás céljából beszerezhető szaporítóláda is, amelybe 2000-3000 db/m2 mag kerülhet. Újabban terjed a sejtes tálcák használata (különösen az uborka, dinnye esetében), mely lehetővé teszi a palánták átültetését nagyobb térállásra gyökérsérülés nélkül. Kis edénybe, sejtes tálcába ültethetjük a nagyobb magvakat, ügyelve arra, hogy a kiültetésig megfelelően fejlődhessenek. 2-3 mag kerülhet egy edényben, amelyben végül csak a legerősebbet tartjuk meg.

Nehezen átültethető palánták számára hasznos, ha olyan ültető edénnyel együtt kerülnek a talajba, amely idővel a talajban lebomlik. Remek lehetőség a WC papír rolni felhasználása. Kétharmad rész komposzttal feltöltve, a magvakat hármasával belenyomjuk, majd kevés komposztot rásimítunk, ételtartó műanyag tálba helyezzük, és kivisszük a hidegágyba, vagy kitesszük a kamra ablakába. A képen jól látszik, hogy a gyökerek átnőnek a keménypapíron, amellyel együtt kiültethetjük a palántákat, ha eljön az ideje.

Szabadföldbe alkalmazhatunk palántanevelő szalagot is, amelyhez a magvak hozzáragaszthatók. A csík közvetlenül szintén a talajba süllyeszthető, segíti a sorok és a tőtávolság megtartását, az egyenletes kiültetést. Kis magvak esetében igen hatásos. Jellemzően mutatós növények fejlődnek így magas ágyásokban.

Szabadföldbe vetéshez magszalagon egynyári dísznövény, és zöldségmagvak is kaphatók. A szalagot egyszerűen csak le kell fektetni a talajra, majd földdel takarni, öntözni, és néhány héten belül a megfelelő tőtávolságban jönnek előbújnak a magoncok.

A magcsík házilag is elkészíthető. Vágjunk le a WC papír gurigából, papírtörlőből 2,5 cm-es csíkokat. Keverjünk egy evőkanál liszthez annyi vizet, hogy sűrű masszát kapjunk. Ecsettel vonalzó segítségével pöttyentsünk a csíkra, a megfelelő helyre. Az ecset hegyével emeljük föl a magot, és vigyük a csíkon lévő ragasztó foltra. Amikor a ragasztó megszárad, a magszalag a talajra fektethető. A csík idővel lebomlik.

Szintén gyors és egyszerű ültetési módszer a magkorong, ahol a magok egy korong alapra vannak ráhelyezve. Egy 12 cm átmérőjű cserepet töltsünk meg ¾-ig. földdel majd helyezzük rá a magkorongot. Ültetés után öntözzük, be jó alaposan majd helyezzük világos helyre. 2-3 hét alatt a magok kikelnek, és szedhetjük a finom petrezselymet vagy snidlinget, vagy más fűszernövényt. Mind a szalagok, mind a korongok a talajban lebomlanak.

Brokkoli palánta árvácska társaságában.

The post Csíráztató edények appeared first on Kert Lap.

A konténer talajok problémái leginkább a talajszerkezetről szólnak. Bizonyára mindenki találkozott már szép, fekete(!) virágfölddel, amit drága pénzért megvásárolt, és mint utóbb kiderült róla, már az első öntözés alkalmával kőkemény tömbbé áll össze, a vizet nem veszi fel, és a növények csak sínylődnek benne. Pedig a minőség azon az egyszerű dolgon múlik, hogy milyen a talajszemcse mérete. Ezzel ugyanis már a további követelmények megfelelősége is eldől: be tudják-e hálózni a gyökerek; kimosódik-e belőle a tápanyag; marad-e a talajszemcsék pórusai közt elég levegő a gyökereknek, és el tudnak-e távozni a talajban élő mikroorganizmusok által termelt gázok. A virágföld vízmegtartó képessége teszi lehetővé, hogy két öntözés között is kellő vízzel lássa el a talaj a növényt. Gondoljunk arra, hogy sok növény tartható talaj nélkül, ha biztosítjuk számára a vizet, a tápanyagot és a levegőt.

Most koncentráljunk a talajok víztartó képességére. Ez pedig részben attól függ, hogy a talajrészecskék által határolt kapillárisokban mennyire tapad a víz a talajszemcsékhez (adhézió), illetve, hogy a vízmolekulák mennyire tapadnak egymáshoz (kohézió). A két erő egymással szemben dolgozik. Ha a kohéziós erő a nagyobb, vízcsepp képződik.

Kísérletképpen lógassuk a papírtörlő alját egy vizes tálba, és azt tapasztaljuk, hogy a víz a papírtörlőben felemelkedik, és bizonyos magasságig megnedvesíti a törlőt, pedig ott nem is érintkezik a vízzel. A víz addig a magasságig emelkedik, ahol a két, a törlőkendő kapillárisaiban fellépő, egymás ellen dolgozó erő kiegyenlítődik. e fölé a magasság fölé már nem tud a víz emelkedni, mert a kapilláris szívóerejét a gravitácios erő visszatartja. Gondoljunk két kötélhúzóra, akik nem tudják elhúzni egymást. Hogy ez milyen magasságban következik be a papírtörlő minőségétől függ, azaz a törlőkendő rostjaitól illetve az általuk kialakult kapillárisok méretétől.

Hasonlót tapasztalunk a talaj esetében is. A talaj fizikai tulajdonságától függően az alulról, a kapillárisokon keresztül felemelkedő víz egy bizonyos magasságig átnedvesíti a talajt. Ezt a jelenséget a talaj esetében elnevezték kapilláris vízemelésnek. Minél kisebb a talajszemcse mérete, annál magasabbra emelkedik a víz.

Agyagos, vagyis kötött (kis szemcseméretű) talajok esetében a víz olyan erővel kötődik a kapillárisok oldalához, hogy csak kis mértékben emelkedik a víz a talajvízszint fölé, és azt sem tudja a növény gyökerének szívóereje „kiszívni” a kapillárisokból. A nagyon laza, homokos (nagy szemcseméretű) talajok esetében a helyzet éppen fordított, a víz gyorsan, magasra emelkedik a kapillárisokban, alig kötődik a kapillárisok falához, így nemcsak fölemelkedik, hanem rendkívül gyorsan el is párolog a talajból.

Ha különböző magasságú konténereket töltünk meg ugyanazzal a talajjal, a víz mindegyikükben ugyanolyan magasra emelkedik. A magas konténerben azonban a vízzel telített rész fölött bőven marad levegővel telített rész, amire a gyökereknek szükségük van, hogy meg ne „fulladjanak”. Tehát, a magasabb konténer mindig jobb választás, és benne könnyebb a növények tartása.

Ugyanolyan térfogatba töltött nagyobb szemcséjű talaj fajlagos felülete mindig kisebb, mint a kisebb szemcséjű, de hasonló térfogatba töltött talajé. Ebből a tulajdonságából adódik, hogy kisebb a vizet a kapillárisok falához tapasztó adhéziós erő. A felesleges víz könnyebben eltávozik a drén nyíláson át, és nagyobb a talaj levegőmegtartó képessége is. A jó vízvezetés kulcsa a talaj megfelelő szemcsemérete és a szemcsemérete egyöntetűsége. A nagy- és kis részecskék összekeverése nem ajánlott, mert a kis részek a nagyok közé ékelődnek, így nő a belső felület, és megugrik a talaj víztartó képessége.

A gyakorlat nyelvére fordítva, kérdés, hogy mennyi perlitet keverjünk a talajhoz úgy, hogy az ne menjen a talaj jó vízgazdálkodásának a rovására. A talajválasztás a hosszú távú növénynevelés egyik sarkalatos pontja. Az egészséges gyökérzet a növény legfontosabb része. Ha a legjobbat akarjuk kihozni a növényből, alapkövetelmény a gyökérzet jó állapota. Ha vízvisszatartó a talajunk, nem kizárólagos kívánalom a homok, perlit hozzákeverése. Egyiküktől sem lesz a talaj vízgazdálkodása hatékonyabb. Ha 1:1 arányú talaj:perlit keveréket használunk, a keverék vízvezetési tulajdonságai alig változnak, és csak akkor változnának jó irány, ha a perlit kerül a talajban túlsúlyba, azaz a perlithez kevernénk egy kis földet. A perlit nem tesz egyebet, mint vizet köt meg, és kitölti a teret. Ezért kizárólag jó minőségű talajból induljunk ki, amely jó vízvezetésű, jól levegőző a viszonylag nagy szemcseméretnek köszönhetően. Ezután pedig, ha kell, adjunk hozzá kisméretű adalékokat pl. perlitet vagy homokot, hogy a vízmegtartást a kívánt szintre növeljük.

Ha az edény aljára kavicsréteget terítünk, nem segítjük jobban a vízelvezetést, de az biztos, hogy kevesebb talajra van szükség, és az edény is könnyebb lesz. Ezzel a módszerrel a használható talajréteg magassága sekélyebb lesz, vagyis a vízzel telített réteg aránya megnő, és kevesebb lehetősége lesz a gyökereknek a levegőhöz jutáshoz és a terjeszkedéshez. Minél nagyobb drénréteget használunk, annál kevésbé vezeti el a talaj a vizet, mert a víz felemelkedése a drénréteg fölötti talajrétegben olyan erőteljes, hogy nem tudja legyőzni a gravitációból adódó, lefelé történő vízvándorlást, tehát az öntözés hatékonyságát rontja. Vagyis sokkal hasznosabb, ha az edény aljára nem kerül kavicsréteg, hanem egyöntetűen kitölti a virágföld. Ez a megközelítés ellentmondásban van eddigi elképzeléseinkkel, de tudományosan bizonyított tény, és sok kertészet tudatosan használja.

Ha a talajunk vízelvezetését szeretnénk növelni, helyezzünk egy vízfelszívó kanócot az edény drénnyílásába és vezessük ki belőle kb 10 cm hosszan, ha a konténer talajon áll, vezessük ki a konténer alatti földbe. A kanóc akkor is működik, ha csak hever a levegőn, miután a párolgás révén a víz az edényben lévő talajból pótlódik. Így az átnedvesedett talajréteg magassága csökken a levegővel telt rész javára.

Forrás: davesgarden.com

The post Konténer talajok appeared first on Kert Lap.

Remek konyhakert kerekedik akkor is, ha palántákat vásárolunk. De milyen szélesre tárulnak a lehetőségek, ha magot vetünk! Nemcsak sokkal olcsóbb, hanem sokkal több fajta érhető el magként, és jóval kevesebb palánta formájában. Kísérletezzünk hát a formákkal, a zamatvariánsokkal, a színekkel! Vásároljunk eltérő időpontban érő fajtákat, és szüreteljünk az egész szezonban.

Miért indíthatjuk a magvakat már most? Nos, nem minden esetben, de sokszor kedvenc virágaink, zöldségeink elvetett magvai csírázni kezdenek odabent, míg kint, a hideg talajban ez jóval később indul meg. Hányszor fordul elő, hogy a májusi fagyok utáni magvetésből csak októberben fog fejlődni a paradicsom, de ekkor már be sem érik, és zöld paradicsomként landol a dunsztosüvegben. A beltéri palántákból nevelt növények azonban hamar termőre fordulnak, és bőven teremnek helyes kezelés esetén. Ugyanez igaz az egynyári virágokra, sőt sok évelőre is. A palántáról ültetettek virágözönében hosszan gyönyörködhetünk.

Ha először kísérletezünk a csíráztatással, kevés maggal, és csak néhány növénnyel kezdjünk. Majd, ha belejöttünk, már magasabbra tehetjük a mércét, mind a növények számát, mind a mennyiségét illetően.

A növények környezeti igényei eltérőek. Ezért szívleljük meg a csomagoláson lévő utasításokat, számoljuk ki, hogy hány hétre van szükség a megvetéstől az utolsó fagyok után történő kiültetésig. Tájékozódjunk figyelmesen, akár az interneten is. Ne keverjük össze a termőre forduláshoz szükséges időt, a kiültetéshez szükséges idővel.

A magindítás nem komplikált, csak a megfelelő eszközöket kell biztosítani hozzá: ültető közeget, edényt, fényt, meleget, vizet és figyelmet.

Ültető közeg. A palánták érzékenyek. Ezért csak friss, laza szerkezetű közegben neveljük, amely biztosítja számukra a szükséges, felvehető vízmennyiséget. Ha a közeg túl nedves vagy kötött a gyökerek nem tudják behálózni és betegség is felütheti a fejét. Használhatunk készen vásárolt zsákolt palántaföldet, rostos tőzeget vagy kókuszrostot, amely víz felvételekor megduzzad. Mivel a magvak a csírázáshoz a sziklevelekben található tápanyagot használják fel, a csírázáshoz nincs szükség külön tápanyag biztosítására.

Konténer. Minden, megfelel, ami megtartja az ültető közeget. Előző évről maradt palántanevelő edények, joghurtos, tejfölös edények stb. A lényeg, hogy minden tiszta és vegyszer- és csíramentes legyen.  A fertőtlenítéshez 1 rész hypo 9 rész víz oldatot használjunk. Biztosítsuk a vízelvezetést, és legyen alátéttálcánk.  8-10 cm átmérőjűnél nagyobb edényt nem érdemes használni, hiszen később a növényeket vagy kiültetjük vagy átültetjük.

Egy másik lehetőség, ha lebomló konténert használunk. Ekkor a növény az edénnyel együtt kerül kiültetésre, így a fiatal gyökerek nem sérülnek.

Csiraztato-edenyek

A kezdő kertész annyi magot ültet, amennyit kiültetésre szán, illetve kicsit többet, az esetleges veszteséggel számolva. A gyakorlottabbak a magvakat úgy vetik el, hogy később sűrű kelést ritkítják, illetve nagyobb edénybe átültetik, azaz tűzdelik vagy pikírozzák.

Fény. A palánták fejlődéséhez fényre van szükség. Sok esetben ez mesterséges megvilágítással történik, de sokszor a déli fekvésű ablak közelsége is megteszi.

Szobanövények megvilágítasa

Hő. A magindítás első állomása a csírázás, a második a növekedés. A csírázáshoz a legtöbbször nem kell fény, de megfelelő hőmérséklet és nedvesség annál inkább. Ha nem alkalmazunk speciális fűtést, tegyük a csíráztató edényeket tartó tálcát a hűtő motorja főlé illetve 5-10 cm-re a radiátor fölé. Ahogy a csírázás látható módon megindult, helyezzük a tálcát hűvösebb, de szobahőmérsékletű helyre (20-22 fok).

Víz. A magvakat nedves talajba vessük. A csírázás beindításához takarjuk le az edényeket üveglappal, vagy átlátszó nejlonnal.  Amikor előbukkannak a növénykék, a takarást távolítsuk el, és alulról öntözzük meg őket. Különösen a palántadőlés nevű gombabetegség, és a növények befullasztásának elkerülése végett sose öntözzünk felülről. Ekkor már figyeljünk

Amire figyelni kell. A sikeres palántanevelés alapkövetelménye, hogy naponta ellenőrizzük a történéseket: a csírázás megindulását, mert ezt követnie kell a kitakarásnak, a kellő nedvesen tartást, a megvilágítást, a hőmérsékletet. Ha ablakban neveljük a palántákat, naponta forgassuk őket. A palánták olyan helyen tartsuk, hogy szem előtt legyenek, nehogy megfeledkezzünk róluk.

A kiültetés előtt a palántákat fokozatosan szoktassuk, néhány órára, majd csak nappalra vigyük ki és éjszakára hozzuk be őket. A kiültetés csakis a fagyveszély elmúltával történjen meg. Kb. egy hét akklimatizálódás után a palánták készek arra, hogy kiültessük őket.

Forrás: burpee.com

Magvetésről és palántázásról is tanulhat kiskert tanfolyamon!

The post Palánta nevelés appeared first on Kert Lap.

Komiszár Lajos, a kiskert- és a virágkötő tanfolyam egyik szakmebre

Amiről a vetőmag-tasak informál: Vetési és gondozási instrukciók kertbarátoknak, növénykedvelőknek.

Vetőmag forgalmazás

A hazánkban termesztett és a behozott zöldség- és dísznövény-fajták vetőmagját, törvény és szabvány alapján a kormányhivatal a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) szakmai irányítása alatt álló Növény-és Talajvédelmi Igazgatóság ellenőrzi. A szakigazgatási szerv feladatai többek közt a a vetőmagvak kis- és nagykereskedelmi forgalmazásának ellenőrzése, a a szaporításra engedéllyel rendelkező nemesített növényfajták vetőmag-szaporításának szántóföldi ellenőrzése és minősítése, a vetőmagvak mintázásának, vizsgálatának, minősítésének és fémzárolásának ellenőrzése.
Növény-es-talajvédelmi-igazgatósag

Az Európai Unióban többek közt a zöldségnövények szaporítóanyag forgalmazását közösségi szinten szabályozzák. A zöldségnövények közül 40 faj tartozik jelenleg a közösségi szabályozás alá. A vetőmag, minősítése után az egész EU piacon szabadon forgalmazható. Ha egy vetőmagtétel beérkezik egy EU tagállamból magyar területre, nem kerül átzárásra, tehát eredeti formájában lehet elvetni. Két kötelezettség van, ami a vetőmag „importőrhöz” kapcsolódik, egyrészt nyilatkoznia kell, hogy az adott fajta melyik EU tagállam Nemzeti Fajtalistáján szerepel, másrészt egy hivatalos mintát letétbe kell helyezni a forgalmazónál. Ez a minta lehet alapja minden további vetőmag, illetve fajta reklamációjának. A megvásárlásra felajánlott vetőmagnak minősítettnek kell lennie, és meg kell felelnie a jogszabályok által meghatározott követelményeknek. A forgalmazó köteles biztosítani, hogy az általa eladásra felkínált áru teljesítse a minősítési követelményeket, a vásárló jól felfogott érdeke pedig az, hogy kellő körültekintéssel járjon el a vetőmagtétel kiválasztásakor és megvételekor.
A standard vetőmag-előállítás, illetve forgalmazás azt jelenti, hogy a fajta tulajdonosa gondoskodik a standard anyamag előállításáról, annak fajtatisztaságáról, az ebből végzett továbbszaporításról, az előállított standard vetőmag minősítéséről. Ez a gondoskodás tulajdonképpen ugyanolyan minősítési eljárásrendet követel meg a fajtatulajdonostól, mint amilyet az állami vetőmagvizsgálat végez az államilag minősített vetőmagvaknál. A standard szaporítás esetén azonban ez zárt rendszerben, a fajtatulajdonos felelősségével és ellenőrzése alatt történik.
biokontroll.hu

Mi a fémzárolás?

a fémzárolás a vetőmagminősítés része, a forgalmazás feltétele, melynek során a vetőmagtételt a szabvány szerint meg kell mintázni, ezzel egyidejűleg a megmintázott tételt fémzár, vagy azt helyettesítő más anyag, vagy módszer alkalmazásával, függőcímke egyidejű használatával úgy kell lezárni, hogy a csomagolási egység megsértése nélkül a vetőmaghoz hozzáférni ne lehessen. A kiszerelt vető magvak csomagolási egységeit eltávolíthatatlan azonosító jelöléssel kell ellátni.
Fémzárolási_szabályzat_09_08_27.pdf

Vetőmag hobbikertészeknek

Bojtocska (Ageratum) magvakra vontkozó utasítások a csomagoláson.

A boltban megvásár olható vetőmagvak dupla csomagolására (két csomag egymásban) jellemző, hogy bontatlanul jól tárolható, esetenként tovább is, mint a feltüntetett szavatossági idő. Mindez természetesen nem igaz a felbontott csomagolásra.

Fontos tájékozódni a mag származási helyéről. Amennyiben a származási ország éghajlata eltérő a mienktől, kisebb az esély a mutatós növény fenntartására. Az angolperje nevében is benne van, hogy hűvösebb, csapadékosabb vidékről származik. Ezért gondos odafigyelést kíván. Ha a vásárolt vetőmag származási helye nem Magyarország, feltehetően még kevesebb sikerrel tartható meg. Ugyanakkor sok esetben a magyar magvak használata előnyösebb, még akkor is, ha a magvak esetleg rosszabbul kelnek, mint import társaik. Fólia alatt, télikertben természetesen ez a kritérium nem érvényes.

A mag mennyiségének feltüntetése akkor megfelelő, ha súlya helyett a sokkal több információt hordozó darabszámot nevezik meg. Gyakran egy tasak mag 1-2 négyzetméter terület bevetésére elegendő, illetve haszonnövények esetében egy család szükségleteit elégíti ki. Magkatalógusból kikereshető, hogy 1g magnak hány szem felel meg.

Fontos információkat hordoznak a piktogramok is. Sarokpontjai a vetési, virágzási illetve termés érlelési idő. Ennek feltüntetése híján a kereskedő akkor is értékesítheti a vetőmagot, amikor nincs vetési szezonja. Például az árvácska magot augusztusban ajánlott vetni.

A magról szaporításhoz elengedhetetlen a fajtaismeret. Az egyre szélesebb választékban nehéz eligazodni. A magyar nevet feltüntető kerti kankalin elnevezésnek például nincs valódi tartalma. Miután télen kifagy, nem igazán nevezhető kertinek. Ha meg is marad szabadföldben, gyakran deformálódott utódok fejlődnek ki a következő évben.

Hasonlóan megtévesztő a szúnyogűző díszcsalán elnevezés. Egyrészt ez a fajta nem szúnyogűző. További probléma, hogy egynyári levéldísznövényként tüntetik fel, holott inkább szobanövény. Kiültethető ugyan, de rendkívül érzékeny, szélre, napra, csapadékra, csigákra. Ezért inkább palántaként ajánlott megvásárolni, és szobanövényként érdemes nevelni. Egynyári dísznövény például a tátika, de nem árt tudnunk, hogy a következő évben is kihajthat, sőt fásodik is.

Ugyancsak megtévesztő a tavaszi sáfrányok elnevezés. Vannak köztük ugyanis kisebb virágú, tömeges fedettséget nyájtó fajták, és nagyvirágúak is. Az elnevezés erre a tulajdonságára nem utal.

A szárazkötészeti keverékek magjainak sokasági is megtalálható a piacon. Feltétlenül nézzük meg az összetételét, amit fel kell tűntetni a csomagoláson.

Csíráztathatunk-e “öreg” magvakat?

Felhasználhatunk-e régen vásárolt, eredeti csomagolásukban tartott magvakat? Röviden IGEN! A kérdés nem mag kora, hanem csírázóképessége. A magvak csírázóképességüket általában egy évig megtartják. Egyes magvak akár 4 évig is megtartják csírázóképességüket. Ilyen pl. a paradicsom, a bab, borsó, répa. Vagy 6 évig. Ilyen pl. az uborka, saláta. Az akár szó azonban már jelzi a rizikót. Nagy az esély a csírázásra, de nem biztos, hogy esetünkben sikerül.

A tárolás körülményei szinten fontosak. Életképesebbek maradnak, a hűvösben, sötétben tárolt magvak. Esetünkben, eredeti csomagolás, a második kritériumnak biztosan megfeleltünk.

Vetési, palántázási információk a kiskert tanfolyamon!

The post Mi van a vetőmag tasakján? appeared first on Kert Lap.

Ha nem elégedett a talajkeverékek minőségével, és nem akar drága pénzen földkeveréket vásárolni, készítsen házilag földkeveréket cserepes- és konténeres növényei számára.

A talajkeverékek tekintetében azok a tulajdonságok számítanak fontosnak, mint a levegőhöz való hozzáférhetőség, a talajszerkezet stabilitása és gyökér általi átjárhatósága. A talajkeverékek előállításával szabályozzuk a víz és a levegő mennyiségét és arányát a közegben. Az itt közölt eljárások egy adott szemlélethez kötődnek, amelyben kiemelkedő szerepet kapnak a konténertalajok fizikai jellemzői, ezek közül is a víz- és levegőgazdálkodásuk.

Talajok vízgazdálkodása

Miért használjunk kevés tőzeget?

A tőzegkincs csökkenése miatt szükséges olyan megoldásokat keresni, amelyekkel kiválthatjuk a tőzeget. Manapság már általános a fejlett országokban az a tendencia, hogy minimálisra csökkentsék, vagy kiváltság a kertészeti talajkeverékekből a tőzeget. A vizsgált alternatívák többek közt a kókuszrost, a fakérgek, a rizshéj, a farost, kőgyapot, granulátumok, agyaggolyók, lávakő, perlit és vermikulit (agyagásvány).

A talajkeverékekhez leginkább ajánlott Sphagnum tőzeg részaránya az itt ajánlott keverékekben azért is kicsi, mert, bár jó rostos szerkezetű, kémhatása is megfelelő (gyengén savanyú) és a tápanyagok reverzibilis módon kötődnek hozzá, és a növény szükségleteinek megfelelően válnak le, de hamar lebomlik, és, ha ez megtörténik, romlik a talaj vízvezető képessége és csökken a légáteresztő képesség is.

Ne használjunk homokot és komposztot!

A homok azért nem megfelelő talaj adalék, mert bár a vízvezetést javítja, de, miután méreteinél fogva a makro pórusokat eltömi, romlik a talaj légáteresztő képessége. A tőzeghez hasonlóan a komposzt gyorsan iszapos állagúvá bomlik, amely rontja a talaj víz- és levegőgazdálkodását. Ezért a komposzt is kimarad a földkeverékből, mert mikroelem tartalmát más szerves eredetű tápanyaggal vagy lassan ható műtrágyával (CFR) is pótolni lehet.

Talajkeverék három évenként vagy annál gyakoribb átültetéshez

A házilag készített földkeverékek alapja a fenyőforgács és perlit. Velük kezdődik a földkeverék gyártása. A fenyő forgácsot lignintartalma mereven tartja, így a talajban légterek alakulnak ki, ami a gyökérzónában a gyökerek levegőhöz jutását biztosítja. A fenyőfélék fája szuberint is tartalmaz, ez a para anyag természetes tartósítószerként működik, amely lelassítja a forgács lebomlását. Különböző hosszúságú szénhidrogén láncait a talajlakó baktériumok nehezen bontják, ezért a talajszerkezet tovább marad fent.

Alapkeverék 5:1:1 mix:

5 rész finom fenyő fűrészpor 9,5 mm
1 rész Sphagnum tőzeg
1-2 rész durva perlit
mész vagy gipsz szükség szerint
CFR

Kis kiszerelésben ajánlott mennyiségek

13,5 liter fűrészpor
2 liter tőzeg
2 liter perlit
4 evőkanál mész
fél dl lassan ható műtrágya

Ez a talajkeverék nem használható tovább 3 évnél. Ennél tovább azonban sok esetben nem is ajánlott a konténeres növényeket tartani, mert átültetést igényelnek ahhoz, hogy saját genetikai potenciáljukat kihasználva a legoptimálisabban fejlődjenek.

Talajkeverék három évenként vagy annál ritkább átültetéshez

Ha azt akarjuk, hogy talajunk a szerkezetét minél tovább megtartsa, növelni kell benne a szervetlen összetevők arányát. Ez lehet kőőrlemény, nagyon durva homok, agyaggranulátum, pumice (lávakő), agyagásvány alapú speciális talajjavító szerek (alginit, zeolit).

Nagyméretű, nehezen mozgatható fás szárú növények részére ajánlott alapkeverék

1 rész átszitált finom fenyő fűrészpor 9,5 mm
1 rész zeolit/alginit
1 rész gránit zúzalék
1 evőkanál gipsz 4,5 liter keverékhez.

Ehhez tápoldatként használhatunk NPK 9-3-6+3MgO összetételű növénytápot. Ha a műtrágya nem tartalmaz magnéziumot, 4,5 liter műtrágya oldathoz adható 1 mokkáskanálnyi epsom só (MgSO4).

Forrás: davesgarden.com
prohorto.hu

The post Talajkeverék házilag appeared first on Kert Lap.

Az edényekben, cserépben nevelt növények hamar felhasználják a sekély talaj tápanyagkészletét. A trágyázás, az öntözővíz növeli a talaj sótartalmát, a gyökerek pedig hamar betöltik a rendelkezésükre álló térfogatot. Ezért előbb-utóbb át kell ültetnünk növényünket.

A megfelelő edény

Válasszunk “egy számmal nagyobb”, 2-3 cm-rel nagyobb átmérőjű, és ugyanennyivel mélyebb edényt. Bár a növény kinőheti új edényét is, addig azonban kialakul egy a fejlődést támogató egyensúlyi állapot. Túl nagy edényben nem kívánt folyamatok indulnak el a talajban, ami megváltoztatja a talaj mikrovilágát, végső soron a növény kipusztulásához vezet. Az új edény kicsivel nagyobb térfogata lehetővé teszi a gyökérzet egészséges fejlődését, belenövését a friss talajba. Átültetéshez tiszta, vízelvezető lyukkal rendelkező edényt használjunk.

Mikor ültessünk át?

A nappalok hosszabbodása stimulálja a növények növekedését, ezért itt az idő az átültetésre. Azonban nem szükséges minden évben

Ha a gyökerek nagyon benövik a cserepet, a cserepet óvatosan szét kell törni kalapáccsal.

átültetni növényeinket. A fiatal növényeket általában évente szokták átültetni. Később több jele lehet annak, hogy a növény átültetésre szorul. Például, ha a talaj felső rétegét fehér bevonat fedi, vagy nagyon elszaporodnak a talajlakó ugróvillások, vagy a növény gyökerei láthatólag túlnőtték a cserepet, akkor ültessük át növényünket. Az új szezonban a gyökerek már a friss talajt hálózzák be, így a növények föld feletti része is láthatóan jobban fejlődik majd.

Gyakran a növények megsínylik az átültetést, mert gyökerei sérülnek, a környezetét megbolygattuk. Ilyenkor eldobhatja néhány levelét, vagy a levélcsúcsok barnulni kezdhetnek. De ne ijedjünk meg, ez általában csak átmeneti állapot.

Ültessük át frissen vásárolt növényünket. Ekkor ugyanis a növénynek nem kell kétszer akklimatizálódnia új környezetéhez.

Az ültető közeg

Egy réteg virágföldet tegyünk a cserép aljára.

A cserepes növényekhez is virágboltokban kapható földkeverékeket használjunk. A kereskedelemben kapható földkeverékek gyakran tartalmaznak perlitet és homokot, továbbá tőzeget, amelyek a talaj szerkezetét és vízgazdálkodását javítják. A tőzeg pozitívan befolyásolja a tápanyag feltáródást is. Vásárláskor vegyük figyelembe a növények talajigényét. Általában igaz, hogy a levéldísznövények inkább a mészmentes, kissé savanyú talajokat kedvelik. A felbontott műanyag zsák tartalmát ajánlatos azonnal felhasználni, vagy ha még rövid ideig tároljuk benne a talajt, akkor jól zárjuk le, hogy a nedvességtartalma ne csökkenjen. A kiszáradt szerves anyag szerkezete ugyanis visszafordíthatatlan változásokon megy keresztül.

Hogyan ültessünk át?

Kiadós belocsolás után néhány órával a cserepes növényt fordítsuk lefelé, óvatosan fogjuk meg, és gyengéden üssük ki a növényt. Előzőleg ütögessük a cserepet az asztal széléhez.  Az új cserép aljába a jobb vízelvezetés biztosítására tegyünk egy réteg tört cserepet vagy kávéfiltert. A túlnőtt gyökereket trimmeljük meg.  Ehhez éles kést vagy akár metszőollót is használhatunk. Végül egy réteg virágföldet tegyünk a cserép aljára, majd állítsuk középre a növényt és töltsük fel az edény oldala és a földlabda közti részt virágfölddel. Óvatosan nyomogassuk le a talajt és öntözzünk szórófejes kannával.

vendéghívogató dézsás növények egy isztambuli hotel bejárata előtt.

The post Átültetés appeared first on Kert Lap.

Dr. Komiszár Lajos, a kiskert és gazda suli tanfolyam szakembere

Leggyakrabban magvetésből nevelkednek az ültetésre alkalmas kis növények, a palánták. A helyesen ültetett palántákból jól nevelhető fel a sokféle virág is.

A palántázáshoz végzett talaj előkészítés során a gyommentesítéshez különösen jó a horoló, illetve saraboló, a csuklós kapa, a rögtörő húzókapa vagy a kézi kultivátor. Nagy felületen a rotációs gépi kapák a leghatékonyabbak. A palántázáshoz a talaj ily módon végzett gyommentesítése, és simára, porhanyósra előkészítése a palánták megeredésének biztonságát növeli.

A jól előkészített talaj felszínén sorvonalazással jelölhetjük ki a kellő sortávolságokat. A sorvonalazást a sortávolságnyi térközökkel földbe vert cövekek között kifeszített zsinór segítségével, kapa- vagy gereblyenyéllel végezhetjük. Gyorsabb a művelet a sorvonalzóval, amely gereblyeszerű szerszám. A fő palántázási időszak április vége és május vége közé esik. Elsőként palántázhatók a kevésbé hideg érzékeny virágpalánták, mint a szegfű, a tátikák és a vasvirág is. Ezek még a nem túI erős lehűlést is átvészelhetik a kipalántázásuk után.

A palántákat a palántaágy földjéből, a ládából vagy a cserépből közvetlenül palántázás előtt legjobb kiszedni, korábbi alapos beöntözésük után. Akár tenyérrel vagy ültetőkanállal a gyökerek alá nyúlva minél épebben és a lehető legtöbb földdel kerüljenek kiemelésre. A levelek lehetőleg ne legyenek vizesek, mert úgy rövid tárolás alatt is befüllednek, és ki ültetés után napégést kapnak.

Komiszár tanár úr magyaráz a kiskert tanfolyamon az Oázis kertészetben

A palántatartó kis láda vagy kosár, fóliával bélelt kartondoboz lehet. Abba a kiszedett palánták csomóit egymás mellé szorosan kell betenni, hogy minél jobban fedjék egymást az ártalmas párologtatás ellen. Az meg különösen jó, ha vödörben vagy puha földbe vájt gödörben laza, pépszerű sarat keverünk és a palántacsomókat a pépbe mártva, ott választjuk szét egymástól az egyes palántákat. Így a gyökereket és a gyökerekben lévő földet nedves iszap burkolja be, ami segíti a nedvességmegőrzést. ültetéskor, amikor a földet a palánta gyökerei mellé kell nyomni, ez a folyós iszapréteg meggátolja, hogy a gyökerek között levegős üregek maradjanak. A palánták tárolása hosszabb ideig is lehetséges, de ez sohase vízbe állítva történjen. A szakszerűen, nedves földdel kiszedett palántákat nyirkos újságpapírba és műanyag fóliába csavarjuk be. A befülledés elkerülése érdekében a csomagolás felül maradjon nyitott. Így rakjuk le pincébe vagy kamrába, esetleg más hűvös helyre. Ha időközben szükséges, csak a gyökereken levő földet nedvesítsük, öntözzük. A nedves ronggyal becsomagolt gyökerű, illetve műanyag fóliába burkolt palánták viselik el a legjobban a szállítást is.

A kézi palántázás földlabda nélküli, vagyis szabad gyökerű palánták esetében viszonylag egyszerű. A legkönnyebben megfelelő ültetőfával palántázhatók. Ültetőfát magunk is készíthetünk, legegyszerűbben villásan elágazó vaskosabb, bélmentes ág-, illetve gallydarabból.

Az ültetőfát a palántázás során a palánta helyén kell beszúrni a talajba olyan mélyen, amilyen hosszú a palánta gyökérzete. Az ültetőfát forgatva szúrjuk le és húzzuk ki. A palánta gyökerei a lyukban természetes helyzetükben álljanak, ne hajoljanak vissza. A palánta lyukba helyezése után az ültetőfával ferdén a lyuk mellé kell szúrni úgy, hogy az előző és a mostani szúrás hegye egybeessék. Az így, ferdén leszúrt ültetőfával először alulról, majd felülről a földet a palánta felé, a gyökereihez kell nyomni, hogy közöttük nagyobb légüregek ne maradjanak.

Ha nagyobb térállásra palántázunk, a földlabda palánták mindegyikének külön-külön készítsünk a földlabdájuk méreténél valamivel nagyobb ültetőgödröt kapával,ültetőkanállal. A gödörbe elhelyezett palánta földlabdája köré kézzel nyomkodjuk oda a földet. A cső alakú és hosszú nyelű kivitelben is beszerezhető ültetőeszköz, amely a földhengert is kiemeli a palánta helyéről, különösen jó a különféle földlabdás palánták kiültetéséhez.

Mindig olyan mélyen kerüljenek a palánták a földbe, hogy földlabdájuk legalább egy centi vastagon takarva legyen. A palántaültetés mélysége akkor kedvező (a nem földlabdás, szabad gyökerű palánták esetében is), ha nem túl mély és nem is sekély. A palántákat általában a legalsó un. sziklevélig kell a földbe süllyeszteni. Mélyen ültethetők viszont a kékbojtocska és más ilyen palánták. A mélyültetés akkor hasznos, ha a növények felnyurgultak.

A palántázás utáni beöntözés még a palánták meglankadása előtt történjen meg. Az iszapolás szerű jó beöntözés még akkor is fontos, ha a palántázást zuhogó eső követi. Jó a kiültetést követő egy-másfél hét után átnézni a palántázott növényeket, hogy felfedezzük és pótolhassuk az esetleg elpusztult palántákat.

The post Palántázási praktikák appeared first on Kert Lap.

Bár az egynyáriakat évente frissen kell kertünkbe telepíteni, szép, színes virágoskertet varázsolhatunk segítségükkel, alkalomszerűen eltakarhatunk velük ideiglenesen kopár területet. Az egynyári dísznövények 9o %-át magról szaporítjuk. Már a megvetés szempontjából is tudnunk kell, hogy megkülönböztetünk hosszú, közepes és rövid tenyészidejű fajtákat.

Hosszú és közepes tenyészidejű fajták jellemzői

Egész nyáron át díszítenek – június közepétől-végétől a fagyokig – a hosszú és közepes tenyészidejű egynyáriak. A trópusokról származó egynyári növények nagy része hosszú tenyészidejű.

A hosszú tenyészidejű palánták neveléshez 4-5-6 hónapszükséges. A magvetés ideje december-január, csírázási idő 4 hét (22 C0). Tűzdelés január-február, palántanevelés 4 hét (18 C0), becserepezés március-április (16 C0), kiültetés május.

Néhány példa: Begónia (Begonia cucullata), virágcsalán (Coleus blumei) törpe lobélia (Lobelia erinus), tollborzfű (Pennisetum setaceum), ezüstös tollborzfű (Pennisetum villosum), kékvirágú vasfű (Verbena rigida).

A Hosszú tenyészidejű egynyári dísznövényekből cserepes palántákat nevelünk. Ide többségében apró magvú fajok tartoznak. A magvakat a felszínre vessük. Az ültetőközeget még a magvetés előtt szívassuk meg vízzel, hogy a csírázásig ne kelljen öntözni. A vetés után a ládára helyezzünk üveglapot a megfelelő páratartalom biztosítására. Nem árt, ha az üveglapot naponta forgatjuk, és a kicsapódott vizet lecsurgatjuk. A kicsírázott, egy-két lombleveles magoncokat rövid időn belül tűzdeljük. Az első tűzdeléskor (csepptűzdelés) 4-6 növényke maradjon együtt. 4 hét múlva következik a második tűzdelés, amikor méret szerint szétválogatjuk a palántákat, ekkor a nagyobbak növénykéket 7-8 cm-es cserepekbe, a kisebbeket szaporítóládákba tűzdeljük. Ajánlott ültető közeg: 1/3 rész palántanevelő közeg-1/3 rész fertőtlenített komposzt-1/3 rész érett istállótrágya, ehhez tartós hatású komplex műtrágya jöhet.

Közepes tenyészidejű fajták magvetésének ideje február (20 C0). Tűzdelés március, palántanevelés (18 C0), becserepezés április-május (16 C0), kiültetés május.

Néhány példa: Kék bojtocska (Ageratum houstonianum), kerti oroszlánszáj (Antirrhinum majus), kakastaréj (Celosia argentea), törpe nebáncsvirág (Impatiens walleriana), paprikavirág (Salvia splendens), nagyvirágú petúnia (Petunia Grandiflora) hibridek, sokvirágú petúnia (Petunia Multiflora) hibridek, borzas kúpvirág (Rudbeckia hirta), paprikavirág (Salvia splendens), hamvaska (Senecio cineraria), nagyvirágú bársonyvirág (Tagetes erecta).

Rövid tenyészidejű fajták jellemzői

A honos egynyári dísznövények egy része rövid tenyészidejű növény. Ezek általában alacsony hőmérsékleten már korán elkezdenek csírázni, majd június-júliusban virágoznak és augusztus vége körül el is pusztulnak.

A magvetés ideje: március (20 C0), becserepezés április-május (14 C0), kiültetés május.

Néhány példa: mályvarózsa (Alcea rosea), kerti körömvirág (Calendula officinalis), pillangóvirág (Cosmos bipinnatus), mézvirág (Lobularia maritima), napraforgó (Helianthus annuus), kokárdavirág (Gaillardia pulchella), nagyvirágú Porcsinrózsa (Portulaca grandiflora), pompás rézvirág (Zinnia elegans), keskenylevelű rézvirág (Zinnia angustifolia)

A gyors kifejlődésű fajokat március végén, április elején vetjük cserépbe, szemenként. Vethetjük állandó helyre, közvetlenül a virágágyba. Ilyenkor általában sorba vetünk, majd ritkítunk a végleges tőtávolságra. Fészekbe vetést csak nagy magvú növényeknél használjuk (ricinus, dísznapraforgó).

Kiültetés előtt a cserépben nevelt palántákat áprilistól edzeni kell, hogy fokozatosan szoktassuk a növényeket a teljes fényhez és a szabad levegőhöz.

The post Egynyári virágok magvetése appeared first on Kert Lap.

Zsigó György – Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara

Ha enyhe a tél a kártevők (atkák, rovarok) és a kórokozók (gombák, baktériumok) is átteleltek, nem gyéríti őket a fagy. Ilyenkor nagyon fontos la tavaszi lemosó permetezés! Aki csak teheti, végezze el!

Milyen kártevők, kórokozók ellen érdemes bevetni a tavaszi lemosást? –kapom gyakran a kérdést.

Amennyiben nem a törzsön, ágakon telel át a megcélzott károsító, akkor hiába permeteznének! Csak a pénzüket, energiájukat pocsékolnák és még a környezetünket is feleslegesen terhelnék a vegyszerekkel.

Ajánlott permetezőszerek

Nagyon fontosak a réztartalmú szerek. Jelentőségük akkora, hogy sok növényünknél érdemes akár megismételni az őszi rezes kezelést! A réz az egyetlen baktériumölő szerünk pl. tűzelhalás ellen, és egyben nagyon sok jelentős gombára is kiváló. Bár tavaly főleg a lisztharmatoknak kedvezett az időjárás, de ahol mégis gondot okozott nyáron a monília, a tafrina, a levélbetegségek és varasodásra érzékeny alma és körtefajtáink vannak, ott mindenképpen rézzel kezeljünk. Tehát ide tartozik az összes csonthéjas, almástermésű és héjas -gyümölcsű mellett a málna és sok dísznövénycserje is. Bármelyik rezes szerrel dolgozhatunk.

Sokan még mindig a klasszikus rézszulfátra (rézgálicra) esküsznek, pontosabban az ebből készített bordóilére. A rézszulfátot ( a rézgálicot avagy a kékkövet) már csak lombtrágyaként szerezhetik be, de számos, mésszel már a gyárban összekevert változatban is

Egy egészséges, már kinyílt és egy lisztharmattal fertőzött rügyet láthatnak, ugyanarról a Jonathán almafáról. A gomba fonalaitól fehér bevonatú, gyertyás vesszőt mindenképpen metsszék le, mert innen is kiindulhat az első fertőzés!

megvásárolható: Bordói Por, Bordói Extra, Bordóilé Neo SC, vagy a Bordóimix DG, Cuprogard DG, stb.

 Sok éve használjuk a rézoxiklorid hatóanyagot. Ebből készül a Rézoxiklorid 50 WP, Montaflow, Astra Rézoxiklorid, Neoram 37,5 WG, Plutó 50 WP Rézoxiklorid, Cuprosan 50 WP, Cuprozin 35 WP, Rézkol 400 FW, Meteor, RézMax, Rézoxiklorid 50 WP (Saldeco), Cuprocaffaro Micro, Roxi, stb.

A fenti hatóanyagok mellett néhány éve megjelentek új molekulákat tartalmazó, nagyon finom őrlésű rezek is. Lassabban bomlanak, tovább védik a növényeket és nagyobb levélfelületet képesek lefedni.

A rézhidroxid hatóanyagból gyártják a Champ DP, Champion 50 WP és 2 FL és WG, Copac Flow, Copernico Hi Bio, Funguran-OH, Kocide 2000, Vitra Rézhidroxid, Joker 77 WP, Jolly 77 WP, Hydrostar, Pomuran réz, szereket. Kiváló esőállósággal rendelkeznek. Többségüket nyáron is felhasználhatjuk, nagy előnyük, hogy csonthéjasokban is engedélyezettek (őszibarack kivételével). Már nem perzselnek mint a fent felsorolt „régi” rezek.

A tribázikus rézszulfátot tartalmazó Cuproxat FW lemosás után csonthéjasokban, sőt az őszibarackban is engedélyezett tafrinára. Azért érdemes permetezési próbát végezni, az engedély szerint ősziben sziromhullás, levélperzselés előfordulhat.

A Nordoxban rézoxid van. Esőállósága és tartamhatása nagyon jó. Csonthéjasokban csak tavaszig vethető be, de sok más kerti növénynél mehet nyáron is.

Rezes szereink esőállóságát növelhetjük Silwet L-77 és a Silwet Star tapadásfokozó hozzáadásával.

Ahol a lisztharmat jelentette a fő problémát pl. szőlőnél, Jonathán típusú almáknál, rózsánál, köszméténél, ribiszkénél, stb. vagy felszaporodtak az atkák, ott használjunk kéntartalmú lemosószereket. Elsősorban a kenet poliszulfid formában tartalmazó szereket javaslom! (Néhányan még talán emlékeznek a mészkénlére vagy a Neopolra, mely báriumpoliszulfidot tartalmazott.) Úgy tűnik, hogy ismét a figyelem középpontjába került ez a hatóanyagcsoport, pontosabban a kalciumpoliszulfid. Megérdemelten, pl. varasodásra is kiváló! Már nem lehet forgalmazni a Tiosolt, de hatóanyagához, a kalciumpoliszulfidhoz, számos olajos kombinációiban még mindig hozzájuthatnak.

Ahol a törzsön, ágakon áttelelő állati kártevők ellen kell védekezni (pl. egyes pajzstetű, levéltetű, moly és atka fajok) ott jöhetnek a jól ismert olajok: Agrol plusz, Niral, Vektafid A, Biola-Agro, Catane, Drip-plusz, stb.

A jobb oldalin egy korai cseresznyefajta rügyeit láthatják már a szétnyílt pikkelylevelekkel. Ebben a fejlődési stádiumban már el lehet kezdeni a lemosást. Sajnos a tavalyi gyümölcsmúmiákat is megtaláltam a fán. Ezekből indul majd az első fertőzés.

 Aki együttes hatást szeretne elérni permetezésével rovarokkal, atkákkal és a különböző kórokozókkal szemben, az számtalan gyári kombináció közül választhat. Réz+olaj, kén+olaj, réz+kén+olaj és réz+kén összetételben is kaphatóak. Előnyük, hogy kényelmesen, egy menettel több ellenséget is gyérítünk. Hátrányuk, hogy gyakran kisebb mennyiségű hatóanyagot tartalmaznak, nem tudunk velük oly mértékű csapást elérni, mint a töményebb egy hatóanyagú szerekkel.

Réz+olaj:Vegesol R, Vektafid R, stb.

Poliszulfidkén+olaj: Nevikén, Agrokén, Nevikén Extra, Vektafid S, stb.

Réz+kén+olaj: Vegesol eReS, Olajos Rézkén, stb.

Réz+kén: Bordóilé+Kén Neo SC, Rézkén 650 SC, stb

Jó tanácsok

Amennyiben két menetben rézzel vagy kénnel, majd olajjal is védekeznének, mindig az előbbiekkel kezdjék. Ellenkező esetben az olajos bevonaton nem tapadnának meg a gombaölők.

Mindig a kéregkaparás, metszés és sebkezelés után permetezzünk, bőséges lémennyiséggel, áztatás szerűen. A legkisebb kéregrepedésbe is be kell jutnia a permetlének!

Eladáskor, vételkor nézzék meg a címke előírásait. Sok lemosószer nyáron is felhasználható, egyes olajok pl. adalékként keverhetőek a nyári permetlevekbe. Inkább ezeket válasszák, feleslegesen ne tároljanak vegyszereket otthon.

The post Tavaszi lemosó permetezés appeared first on Kert Lap.